Az esti döntőben érdekelt Casillas, Sergio Ramos, Arbeloa, Raúl Albiol, Xabi Alonso ötössel együtt tizennyolc labdarúgónak adatott meg eddig, hogy a fináléban \"blancóként\" képviselje országát.
Az elsők Vicente, Félix Ruiz, Amancio és Zoco voltak 1964-ben. Utóbbi kettő pályára is lépett a Szovjetunió ellen (2-1), ráadásul a Santiago Bernabéuban!
A következő a német Stielike volt, aki Olaszországban lett Európa-bajnok, miután az NSZK legyőzte 2-1-re Belgiumot.
Négy évvel később a spanyolok jutottak döntőbe, de nem bírtak Párizsban a házigazdákkal. Gallego, Camacho és Santillana végigjátszotta a meccset Real Madrid részről, a fiatal Butragueno lehetett volna a negyedik, de Miguel Munoz őt nem küldte be.
Némi szünet után 2000-ben Anelka és Karembeu francia színekben lett győztes, de a döntőben egyikük sem játszott. Azon a nyáron távoztak mindketten a Real Madridból. 2004-ben Luis Figo előtt adódott nagy lehetőség, akkor Portugáliában a görögök meglepetésre felülmúlták a rendezőket.
Legutóbb spanyol-német párosítást láthattunk, ahol Casillas és Sergio Ramos Európa-bajnok lett, a vesztes oldalon Metzelder játszott mint Real Madrid-játékos.
Természetesen több olyan futballistát is lehetne még említeni, akik az adott torna idején nem, de előtte vagy utána igazolt játékosai voltak a Real Madridnak. Ilyen például Rubén de la Red, aki 2008-ban a Getafe középpályásaként lett EB-győztes. Csak abban az egy idényben nem volt a Királyi Gárda játékosa...
Benevezett madridisták az EB-döntőkben:
A realmadrid.com megemlít még két másik érdekességet is. Íker Casillas lett az a játékos, aki legtöbbször volt csapatkapitánya válogatottjának az Európa-bajnokságokon. Deschamps, Gullit és Maldini kilenc ilyen mérkőzéssel fejezte be pályafutását, Casillasnak a mostani elődöntő volt a tizedik. Mindent egybevetve tizenhárom EB-fellépés van mögötte, ebből nyolcszor érintetlen maradt a hálója, amikor pedig túljártak az eszén, akkor sem kapott egynél több gólt.
