A szokásos török tombolással kezdődött a Videoton idei harmadik idegenbeli Európa Liga-mérkőzése. A fanatikus hangzavarra, a Trabzon-szurkolók hangrobajaira felkészült a Videoton. Mikor Mladen Bozsovics és Tomas Tujvel kijött melegíteni, tomboló füttykoncert fogadta, a montenegrói „Bozsó” kaján félmosollyal vette tudomásul, hogy itt és most Trabzonban a közönség, na meg a csapat legszívesebben földbe döngölné a Vidit. Húszezer szurkoló rugózott, ugrándozott az első percekben, mikor kezdődött az EL-csoportkörbe jutásról döntő első ütközet.
A Videoton - ha van ilyen fogalom a szakzsargonban -, a mentális felkészítésnek, Tóth Balázs tapasztalatainak hála, nem rezelt be. Még úgy sem, hogy az első három-négy Vidi-akció négy-öt húzásból és egy pontatlan indításból állt. Hiába, azért mégsem akart Sousa letámadással kezdeni Trabzonban. A védekezés olyan volt, amilyennek eddig is láttuk a nemzetközi meccseken. A négy védőt képtelenség volt átjátszani, a két szélt Brachi és Stopyra lerendezte. Középen Tóth és Mitrovics vigyázta a területet és szerzett labdákat jókor, jó helyen. Oliveira és Walter Lee is jobbára védekezett. Sándor és Torghelle részben mentesült a védekezés alól. Torghelle kezdőcsapatba nevezése zseniális húzás volt Sousa részéről. A kőkemény török bekkeket Sanyi fárasztotta is becsülettel, majd a félidő utolsó harmadában, ahogy a többiek, úgy ő is bedobott néhány trükköt, mintegy jelezvén, hogy a Vidinek vannak vágyai a győzelemről. Így zárult az első félidő.
Brachi (balra) és Zokora csatája a labdáért
A szünetben Günes cserélt, Colman helyett Alan Carlos Gomes Da Costa, művésznevén Alanzinho folytatta. A Trabzonspor a nem várt Vidi-fölénytől begörcsölt, a drukkerei már nem csak a Videotont fütyülték, elszórtan saját csapatukat is. Sousa csapata, ahogy az első félidőben, úgy a másodikban ügyesen húzta az időt. Mikor Stopyra megkapta a sárga lapot, a portugál mester nem habozott, azonnal elküldte melegíteni Hectort. Itt jegyezzük meg, hogy az első negyvenöt percben Caneira is „besárgult”, jelentős kockázattal játszott tehát a Vidi-védelem. De Caneira, a nagyot játszó Caneira két mentésén kívül egyszerűen nem volt dolga a többieknek, vagy legalábbis vészhelyzetben nem tesztelte őket a Trabzon. Mint az első félidőben, úgy ekkor is ráérzett a Vidi, hogy van keresnivalója. Walter rontott egy passzt, pedig ha az a kontra végig megy , Oliveira is épphogy lemaradt egy ügyes indításról. Aztán Walter bombáját ütötte ki a Trabzon kapusa. Ekkor már lehozta Sousa Torghellét (és Nikolicsot küldte fel harcolni), aki addig talán addig Vidi legjobbja volt, de kihajtotta magát vagy csak a mester akart frissíteni, mint a bajnoki meccseken.
A hajrá a Trabzonsporé volt, Altintop ziccert rontott, a török bronzérmes benyomta a Vidit a saját térfelére, a meccslabda Walteré volt, de a kapusba lőtt. Nem született tehát gól Trabzonban, ami legalább olyan jó, mint amilyen veszélyes a fehérvári visszavágóra. Mindenesetre azért sokatmondó adat, hogy a Videoton eddig az idény öt nemzetközi kupameccsén egy gólt kapott. És az is ritkán esik meg magyar csapattal, hogy az ellenfél szurkolói idegenben megtapsolják a lefújás után. Nagy szó ez, higgyék el!
Trabzonspor-Videoton 0-0
TRABZONSPOR: Kivrak – Balci, Kacar (Yumlu, 74.), Bamba, Celustka – Colman (Alanzinho, a szünetben), Zokora – Sen (Öztekin, 42.), Sapara, Adin – Halil Altintop. Vezetőedző: Senol Günes
VIDEOTON: Bozsovics – Brachi, Vinícius, Caneira, Stopira – Tóth B., Mitrovics – Oliveira (U. Nikolics, 87.), Sándor (Renato Neto, 81.), Walter Lee – Torghelle (Nikolics N, 74.). Vezetőedző:Paulo Sousa
Fotó: Takács József
