Folytatódik az európai (kék)túra

A Videoton kiejtette a Trabzonsport az Európa-ligából. Paulo Sousa valamit megtanított a fehérvári fiúknak, a Vidi szervezettségével versenyképes Európában. A portugál mester továbbjutást kapott ajándékba a 42. születésnapjára.

Hogy mi volt az indok, amiért Paulo Sousa amiért hat perc után elküldte Gyurcsót melegíteni, nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, miért kezdett a Trabzonban meccslabdát rontó Walter Lee. Mindenesetre Gyurcsó bő öt perc után kényelmesen visszaült a kispadra. A Vidi átengedte a terepet a Trabzonspornak, várta a kontralehetőséget. Nem is készült másra és ezt előre is jelezte Paulo Sousa, aki épp a meccs napján ünnepli a negyvenkettedik születésnapját. Egy Brachi-Caneira szabadrúgás-variáció és egy megpattanó Sándor-lövés mintegy bizonyította a Sousa-alapvetést. Lehet, hogy nem elsőszándékú támadófoci a Vidi sajátja.

A félidő közepén a Vidi visszaesett, támadásai lerövidültek, a két belső védő egyike Mitrovicsnak passzolt, vagy akár előre ívelte a labdát a reménytelen helyzetben küzdő Nikolicsnak, aki nem bírt a túlerővel szemben. Mivel Senol Günes sem volt elégedett a látottakkal, elküldte melegíteni az első meccsen kezdő Halil Altintopot és két másik társát. Egyik edző sem volt tehát elégedett a 0-0-val vagy inkább a játék folyásával. Günes verhette volna először a tenyerét, ha Paulo Henrique lövésénél nem véd nagyot Mladen Bozsovics.

Sajnos ekkor alig-alig volt a labda a Vidinél, a Trabzon felbátorodott, gyorsította a játékot, köténycselekkel vette el Stopyra kedvét például. A Vidi-tábor azzal vigasztalódhatott, hogy az edzőjük köszöntésére kifeszített Feliz Anniversario Paulo-drapériát látva az őszülő luzitán mester kiintegetett az övéihez, mire a fehérvári ultrák rázendítettek a Paulo Sousa-rigmusra. És ezzel lényegében véget is ért az első félidő, amit Fehérváron tapssal fogadtak.

A szünet után felbátorodott a Vidi, Sándor György a meccs addigi legnagyobb helyzetét bombázta Onur Recep Kivrak szemei közé. A labda jó irányba ment, de a kapus még éppen felemelte a kezét. Az ellenoldal egy átlövéssel válaszolt, Aydogdu dolgoztatta meg Bozsovicsot. Beszállt Halil Altintop, aki az odavágó legnagyobb török helyzetét lőtte csúnyán fölé.

A Videoton tornáztatta a cseréit, de Sousa ekkor még nem érezte, hogy bele kellene nyúlnia a meccsbe. A félidő felénél látta jónak, hogy odaintsen a heves irányváltásokat gyakorló Torghellének, mire a kispad fölött ülők Sanyi-rigmussal üdvözölték Sousa döntését. Kár, hogy a skót bíró már az első adandó helyzetben kiszúrta magának Torghelle „beleülős stílusát”. Sousa rákapott a csere ízére: lekapta Filipe Oliveirát és beküldte Gyurcsó Ádámot, aki köztudottan nem védekezni szeret, inkább támadni tud.

Mivel Günes is támadót küldött a hajrára, Robert Vittek személyében, a vezetőedzők coming-outoltak, meg akarják nyerni a meccset, ha lehet, már a rendes játékidőben. Vittek annyira még be sem melegedett, mikor Sándor György vihette létszámfölényben a labdát, de rossz passzt választott. Ez volt az egyébként jól játszó csapatkapitány második rossz döntése a meccsen nagy helyzetben. Milyen jól járt volna a Vidi egy közepes Sándorral és két góllal

A Trabzon távoli lövésekkel és ívelésekkel próbálkozott a hajrában, indirekten elismerve, hogy keményen áll - az egyelőre bevehetetlen - Sousa-vár. A hajrában Gyurcsó dönthetett volna, de lövését szögletre paskolta a török kapus. És ezzel véget is ért a rendes játékidő.

A hosszabbításban elfáradt a Vidi, ahogy az első félidő egy-egy rossz szakaszában ritkán volt nála a labda. Vagy ha mégis, akkor jöttek a két-hárompasszos támadások, majd újra nyomott a Trabzon. Sousa érezte, hogy váltani kell, s azt is jól látta, hogy a középpályán kell egy új ember, így a Törökországban „jegelt” Kovács Istvánt cserélte be a sokat dolgozó, de annál több hibával játszó Walter helyére. De tizenöt perc után is maradt a 0-0.

A legnagyobb „török” spíler, Alanzinho lövése és cseréje vezette fel a második tizenöt percet. A törpe játékmestert még a fehérvári közönség is megtapsolta. Nyomott a Trabzon továbbra is, Kovács nehezen vette fel a meccs ritmusát, pedig tán ő volt a titkos fegyver, de ez nem derült ki. Egy sárgát így is összehozott a törököknek, ahogy Torghelle is. Az utolsó percben Stopira kapott lapot és szabadrúgást a Trabzon, de ez már nem osztott, nem szorzott. Elkönyveltük, hogy kétszer kilencven és kétszer tizenöt perc alatt nem esett gól Trabzonban és Fehérváron.

Mire a tizenegyesrúgásokra hangolódott a két csapat, a Vidi-tábor Bozsovicsba, az egy nagyot és sok „kicsit” hárító Bozsovics kapust éltette. És akkor jöttek a tizenegyesek, tizenötezer drukker tapssal küldte az utolsó csatába a Vidi játékosait.

Marek Sapara kezdte a párbajt és gyilkos erővel lőtt a léc alá. 
A Vidi első rúgója, Marco Caneira magabiztosan lőtt a bal alsó sarokba. 
Érkezett a cserekén beállt Robert Vittek és a jobb alsó sarokba passzolt.
Alvaro Brachi a bal alsó sarkot választotta.
A török Aydogdu Soner bal alsó sarokra tartó lövését Bozsovics megfogta.
Gyurcsó Ádám kíméletlenül felvarrta a labdát a bal felső sarokba.
Didier Zokora lövése Bozsovics segítségével ment a jobb kapufára.
Nikola Mitrovics belőtte a maga büntetőjét. 4-2, vége. 

A Videoton tizenegyesekkel 4-2-re győzött és bejutott az Európa-liga főtáblájára.

Fotók: Takács József, Makádi Péter