Főpróbát tartott a világbajnoki selejtezőkre készülő magyar válogatott: Egervári Sándor csapata Izrael ellen melegített a szeptember 7-i Andorra és a szeptember 11-i Hollandia elleni tétmeccsekre. A szövetségi kapitány nem is kertelt a rövid felkészülés ideje alatt, elmondta: most már nem lehet kísérletezni, megtalálta azt a gerincet, amely – véleménye szerint – sikerrel veheti a sorozatot, így szerdán is favoritjainak szavazott bizalmat.
A meccs előtt vélhetően senki nem is foglakozott azokkal a játékosokkal, akiknek esetleg helyük lehetne a keretben, ám az első félidő után sok szurkoló arról beszélgetett: kik azok, akikkel jobbá lehetne tenni ezt a kétségkívül szerethető társaságot. A találkozót kisebb sérülés miatt kihagyó Gera és Hajnal mellett a szünetben felmerült Rudolf, Huszti, Tőzsér, Vadócz, Buzsáky, Priskin és Nikolics neve is, de mindegyik játékos mellett pro és kontra lehetett érveket felhozni.
Az viszont vitathatatlan volt: a magyar válogatott ritka gyenge első félidőt produkált. A már-már szokásosnak mondható 4-2-3-1-es felállás ezúttal 4-1-4-1-re módosult, Pintér Ádám szűrt a védelem előtt, a középpálya közepén pedig Szakály és Koman kapott helyet (már Prágában is írtuk, de máig nehezen fogadjuk el, ezért most sem megyünk el mellette szó nélkül: Szakály Péter futballozik a válogatott 10-es számú mezében, amit szebb napokon Puskás Ferenc viselt - és tett világszerte híressé.)
Talán a szerkezeti változtatás, talán az, hogy több hazai játékos még nem lépett pályára tétmeccsen, de az izraeli együttes kezdett aktívabban, s hozott össze két veszélyes helyzetet is a magyar kapu előtt. Szép lassan aztán átvette az irányítást Magyarország, de értékelhető teljesítményt csak a második félidőben nyújtott.
A szünetben bejött Korcsmár és Németh Krisztián, utóbbi remek cserének bizonyult, lendületet hozott a támadójátékba, és az Egervári-együttes vezető találatánál is főszereplő volt: Szalai került helyzetbe, de a maga alá került labdát a mögüle érkező Németh lőtte el – a labda a kapufáról Dzsudzsák elé pattant, aki nagy erővel kilőtte a hosszút.
A második 45 perc egyrészt megmutatta, hogy az izraeli együttes tökéletes játszótárs lehetett volna (jól tudjuk, az Egervári-éra idején többnyire könnyen verhető ellenfelekkel készülünk a tétmeccsekre...), erejét tekintve vélhetően közelebb áll Andorrához, mint a holland válogatotthoz, másrészt kiderült: hiába hirdeti a kapitány, hogy kialakult egy váz, összeállt egy ütőképes nemzeti tizenegy, ez a magyar csapat még nem tűnik "kész" társaságnak, amely nyugodtan várhatná a vb-selejtezőket. A hajrában ugyanis ez a harmatgyenge rivális egyenlíteni tudott: egy szöglet után Bogdán még bravúrral hárította Elad Gabai fejesét, de a kipattanónál Hemeddel szemben már tehetetlen volt.
Kínos!
Pláne a kapitánynak az, aki immár nem mutogathat a jövőbe: kinevezésekor Egervári azt mondta, ott lehet a válogatott a brazíliai világbajnokságon!
Az MLSZ hitt, hisz neki...
Magyarország-Izrael 1-1 (0-0)
Puskás Ferenc Stadion, 13 ezer néző. V: Kruzliak (szlovák)
MAGYARORSZÁG: Bogdán – Varga J., Mészáros N., Juhász (Korcsmár, a szünetben), Laczkó – Pintér Á. (Halmosi 78.) – Gyurcsó (Németh K., a szünetben), Koman (Koltai, 78.), Szakály P. (Vanczák, 63.), Dzsudzsák – Szalai Á.
IZRAEL: Avat – Szpungin (Gabai, 35.), Mori, Tibi, Gerson – Natko, Jadin, Melikszon, Rafaelov (Vermouth, a szünetben) – Sehter (Hemed, 67.), Damari (Sahar, 59.).
G.: Dzsudzsák (51.), ill. Hemed (80.)
fotók: Makádi Péter
