Nyilatkozott a debreceni bűnbak

Sokan őt hibáztatják a 3–0-ás vereség miatt. Luís Ramos, a DVSC hondurasi középpályása az első félidő 46. percében kapott pirosat, ami után a belga együttes simán lefutballozta a házigazdát, és tulajdonképpen már az első meccsen eldöntötte a továbbjutást.

FFT
2012. 08. 24. 13:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mit gondoltál abban a pillanatban, amikor megláttad Jug kezében a piros lapot?
Azt, hogy katasztrófa történt – kezdte az nb1.hu-nak Luíz Ramos. – Átfutott az agyamon, hogy ezzel a cselekedetemmel cserbenhagytam a csapatot, hogy olyan helyzetben hoztam a társaimat, amely valószínűleg a továbbjutásunkba kerül. El akartam süllyedni a föld alá.


A tévében nagyon csúnya volt a talpalásod. Szándékos volt?
Ugyan már! Pontosan tudom, hogy az ellenfelem is a lábával keresi a kenyerét, nem akartam sérülést okozni neki, szerencsére nem is okoztam. Hosszan tolta meg a labdát, egy századmásodperccel később értem oda, ez okozta a katasztrófát. Mert – ismétlem – ez bizony katasztrófa a Lokinak.


Szerinted az ütemkülönbségen kívül mi volt az oka ennek a durva belemenésnek?
Az, hogy túlságosan is bizonyítani akartam. A Pécs ellen nem ment olyan jól a játék, mint ahogy szerettem volna, és úgy éreztem, itt a soha vissza nem térő lehetőség arra, hogy megszilárdítsam a helyem a kezdő tizenegyben. A 46. percig – azt hiszem – jól is ment a játék, rengeteget futottam, szereltem, jó passzaim is voltak.


Szerintem a csapat egyik legjobbja voltál.
Én is úgy érzem. Annyira, de annyira akartam, hogy ez lett belőle.


Mit mondtak a fiúk a szünetben?
Vigasztaltak, azt mondták, ne érezzem magamat bűnösnek.


Annak érzed magad?
Igen. Mert elvesztettem a fejem, nem tudtam uralkodni magamon, hagytam, hogy az érzelmek elragadjanak, s a túlzott akarás miatt belemenjek egy olyan szituációba, amelynek kiállítás lett a vége.


Mit tanultál az esetből?
Azt, hogy nem szabad túlzottan emocionálisan futballoznom. csak hát ez nem könnyű, én minden mérkőzésen a száz százalékot próbálom nyújtani, nem kímélem magamat


És olykor az ellenfelet sem.
Ez az, amire oda kell figyelnem, mert az ilyesmi súlyos fegyelmezetlenség.

Mit mondott Kondás Elemér a szünetben?
Vele nem beszéltem.


Eldőlt a továbbjutás kérdése?
Azt akarom hinni, hogy még van remény. Legutóbb Pécsen is 0-2-ről álltunk fel, sőt, fordítottunk 3-2-re, miért ne lenne lehetséges mindez Bruges-ben is? Tudod, megnéztük néhány meccsüket videóról, akkor azt hittem, sokkal erősebb csapat, mint a Loki, de az első 45 percben azt tapasztaltam, hogy semmivel sem vagyunk gyengébbek náluk. Ha nincs a kiállítás, megnyertük volna a hazai mérkőzést. Odakint 11 emberrel nekik megyünk.


S ha nem sikerül?
Akkor marad a magyar bajnokság. Meg akarjuk védeni a címünket, legelőször is Pápán szeretnénk begyűjteni a három pontot. Az sem lesz könnyű.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.