A Real élve eltemette ellenfelét a Bernabéuban

Csúcsformában száguldott a Real Madrid a harmatgyenge Millonarios ellen a Bernabéu Kupán, a Kakával felálló sztárgárda 8–0-ra nyert, és sorozatban kilencedszer is felemelhette a legendás elnökről elnevezett trófeát.

Hamar kiderült, az amúgy patinás kolumbiai csapat ezen az este nem fogja öregbíteni hírnevét: pedig José Mourinho alaposan felforgatta megszokott kezdőcsapatát, ennek ellenére végig élvezet volt nézni, mennyire gördülékenyen és tükörsimán haladtak a hazai akciók – persze erről nyilván másképp vélekednek a Millonarios kínosan megsebzett labdarúgói.

Alig több, mint félóra telt el a meccsből, de már három góllal ment a Real Madrid: a gólgyártást Kaká kezdte a 14. percben, majd következett két saját nevelés – merthogy ilyenek is akadnak a Fehér Házban –, José Callejón és Álvaro Morata, s máris eldőlt a kupa sorsa.

A szünet előtt még kétszer sújtott le a Real hegyes kardja: a 36. percben újra a tehetséges Morata lőtt könnyed gólt a kolumbiai kapuba, nem sokkal később pedig Kaká is duplázott, tán maga sem tudja, hogy milyen mozdulattal. A lényeg, hogy a félidőben 5–0-ra vezetett a csillapíthatatlan lelkesedéssel játszó Real Madrid.

A második félidőre kapust cseréltek a vendégek, de minek, mert a 60. percben épp az új fiú mozdult ki ügyetlenül a kalitkájából, így Kaká megszerezhette harmadik gólját is a meccsen: egy rossz kifutás után jogos tizenegyeshez jutott a Real Madrid, a brazil aranylabdásnak pedig esze ágában sem volt elhibázni a lehetőséget, ezzel már fél tucatnál járt Mourinho csapata.

A végére már boldog, boldogtalan pályán volt a Real Madridnál, valószínűleg ez is kellett ahhoz, hogy a Millonarios megmeneküljön a még kínosabb alázástól – legalábbis az utolsó félórában.

De azért így is tartogatott még gólokat az éjszaka: a 68. percben az ekkorra már cséká fokozatig jutó Callejón tekert pazar gólt a Millonarios kapujába, aztán következett Karim Benzema és a nyolcadik madridi találat.

Már nem volt hátra negyedóra a meccsből, a kolumbiaiak nagyot fújhattak, mert az utolsó percekben már nem érkezett meg a kilencedik madridi gól. Maradt a nyolc nulla, jöhetett a kupaátadás.

Tóthpál Zoltán

A Di Stéfano-sztori eleje és vége

1949, a kusza történet kezdete: Alfredo Di Stéfano úgy döntött, hogy elhagyja a River Plate-et, és Kolumbiában, a patinás Millonariosnál próbálja ki magát.

A történet háttere: hatalmas pénzeket megmozgató kalózliga ütötte fel a fejét a „kávéországban”, és az óriási fizetések a legjobb argentinokat oda vonzották, de még sok angol sztárt is!

Három évvel később Raimundo Saporta, a Real Madrid alelnöke elutazott a dél-amerikai országba, 27 ezer dollárt kifizetett az argentin klasszisért a Millonariosnak, ám ekkor még nem járhatott sikerrel, mert Di Stéfano eredeti klubja, a River Plate a Barcelonával kötött előszerződést! (Létezett egy úgynevezett „limai paktum”: a FIFA elismerte a kolumbiai klubok jogát a megvásárolt sztárokra, de csak 1954. október 15-ig. Utána a játékjog visszaszállt eredeti egyesületükre.)

Közben Di Stéfano egyre jobban belefáradt a helyi nehézségekbe, elégedetlenségének hangot adva el sem utazott csapatával az egyik chilei túrára. 1953-ban a Barcelona Kubala László tuberkulózisa miatt szerette volna szerződtetni a Szőke Nyilat, ám hiába a ravasz manőver, a spanyol szövetség nem ismerte el az átigazolást.

Salamoni ajánlatot tett a spanyol szövetség: az 1953-1954 és az 1955-1956-os idényben legyen Di Stéfano a Madridé, az 1954-1955 és az 1957-1957-es szezonban a Barcelonáé, utána pedig egyezkedjenek újra. Végül a Barca 1953. október 14-én belefárad a hercehurcába, azt mondja a Madridnak, hogyha megtéríti addigi költségeit, akkor átengedi a Szőke Nyíl játékjogát a fővárosiaknak.

Október 25-én az alku megköttetett, a Barcelona eladta Di Stéfano játékjogát a madridi együttesnek. Igazi slusszpoén, hogy Di Stéfano átigazolása pont aznap délelőtt lett hivatalos, amikor a Real a Barcelona ellen játszott a bajnokságban. A fővárosiak nyertek 5-0-ra, Di Stéfano kettőt vállalt, ezzel együtt pedig életre kelt a legenda: többek között nyolc bajnoki elsőség és öt BEK-győzelem a Real és Di Stéfano házasságának gyümölcse.

Ch. G. A.