– Utólag min változtatna, kapitány úr?
– Utólag már okos az ember – kezdett bele értékelésébe a hollandok elleni vb-selejtező után Egervári Sándor a Nemzeti Sport kérdésére. – Az önkontroll természetesen nálam is működik, de sajnos a kedd esti mérkőzés több szempontból is furcsa volt.
– Az eredmény vagy inkább a mutatott játék forrázta le?
– Természetesen az utóbbi. A legmegrázóbb az volt, hogy milyen leventególokat kaptunk. Egy serdülőcsapat egész idényben nem szokott ennyi buta gólt kapni, nemhogy egy válogatott kilencven perc alatt. Érthetetlen. Pozitívumokat keresve azt mondom, remélem, erre az évre, sőt erre a selejtezősorozatra letudtuk a bakikat.
– Nem lenne egyszerűbb beletörődni, hogy ennyivel jobbak a hollandok, akkor vernek meg bennünket, amikor kedvük tartja?
– Ugyan már! Tudtuk, hogy jobb csapat a holland, jobb képességű futballisták alkotják, de hogy már a harmadik percben gólt kapjunk egy figyelmetlenségből, nonszensz. Rendkívül szomorú vagyok, mert nem sikerült, amiben hittünk, amiben bíztunk. Ha kipasszoltak volna bennünket, ha lefutballoznak a pályáról, könnyebben elfogadom, de mi ezúttal sajnos magunkat vertük meg. Vagy hogy pontosabban fogalmazzak, magunkat végeztük ki.
– Minek tulajdonítja a durva egyéni hibákat?
– Ez jó kérdés. Valamiért hihetetlen feszültek voltak a labdarúgók.
– Ez nem a szakmai stáb hibája?
– Elhiheti, magam is rengeteget gondolkodtam a lefújás óta, vajon mitől lehettek ennyire idegesek a labdarúgók. Nem vettük le a terhet a vállukról eléggé? Nem hinném. Attól, hogy kijelentettük, a most formálódó holland válogatott ellen nagyobb esélyünk lehet pontot szerezni, mint teszem azt egy évvel ezelőtt, nem kellett volna begörcsölniük a játékosoknak. Visszagondolva sem érzem ezt olyan horderejű kijelentésnek, hogy bilincset kellett volna kössön a lábakra.
– Azt sem érezte, hogy futballistái túlságosan kishitűek?
– Az biztos, ilyen hibákat korábban sohasem követtünk el. A keddi mérkőzést leginkább a hollandok elleni korábbi, négy nullára elveszített budapesti meccsünkhöz tudnám hasonlítani, ott voltunk ennyire alárendelt szerepben. Sajnos futottunk az eredmény után, márpedig ez öngyilkosság az ilyen kvalitású válogatott ellen.
– Konklúzió?
– Példátlanul súlyos egyéni hibákat követtünk el, hasonlók kapitánykodásom alatt még nem fordultak elő. Biztosan lesznek következményei a mostani összecsapásnak. A hollandok harmadik gólját nem is tudom, milyen jelzővel illessem. Gyermeteg, nevetséges. Az a gól végképp kivette a rugót a játékunkból, teljesen leépítette a csapatot. Vagy mondjam, hogy tele volt az együttesünk egy méter kilencven centis védővel, mégis fejesből kaptuk a gólokat...?
– Louis van Gaal szervezetlennek látta a magyar együttest. Fájó ez a kritika?
– Bevallom, rendkívüli módon meglepett ez a kijelentés. Hogy egy komoly szakember értékelje a másik csapat játékát, számomra több mint döbbenetes. Legalábbis nem szokás. Persze nem Louis van Gaalnak hívnák, ha nem így tett volna... Ám továbbra is állítom, nem szervezetlenségünk, hanem ordító egyéni hibáink miatt kapituláltunk. Négy gólt ajándékoztunk a hollandoknak.
– Mit tehet ilyenkor az ember?
– Legközelebb három hét múlva találkozunk a játékosokkal, túl hosszú idő ez, a legjobb lenne talán már holnap összeülni. Egy biztos, a következő összetartást kimerítő elemzéssel kezdjük. Az összeállítást illetően biztosan el kell gondolkodni a jövőben...
A teljes interjú a Nemzeti Sport mai számában olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!