Négy okra vezetem vissza a Szerethető Hollandia elleni 1-4-es vereségét.
1: Fizikálisan alulmaradtunk.
2: Technikailag alulmaradtunk.
3: Mentálisan alulmaradtunk.
4: Taktikailag alulmaradtunk.
A futball legfontosabb alapelemei egyikében sem tudtuk felvenni a versenyt egy olyan csapat ellen, amely jelen pillanatban éretlen a nemzetközi szinthez. Hollandia zömmel tizennyolc és huszonegynéhány éves nyikhajokkal dózerolta le a Szerethetőt. A vereség ismét beárazta a magyar válogatottat. Előhozakodhatnék persze Tőzsér Dániel, Vass Ádám vagy mondjuk Leandro immár egyre pimaszabb és látványos mellőzésével, ám nem teszem, mert alighanem velük is hasonló eredményt értünk volna el. Van ennél most nagyobb bajunk is.
A felelősség kérdése.
Ideje pedzegetni.
A teljes blogbejegyzés és a játékosok személyes értékelése IDE kattintva olvasható!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!