Genk a piacok, a kirakodó vásárok fővárosa. Egészen elképesztő, ahogy a város főterét, a szerteágazó kis utcákat, vagy az egész belvárost elárasztották az árusok. Ebben a nagy forgatagban a zöldség-gyümölcs árusoktól, a házinyúl, és tyúk-tenyésztő és kereskedőkön át a török bevándorlók műszaki cikkekig és a virágárus standokig minden megtalálható. Az egész város egy hatalmas piac, délután háromig. Köteles Lászlótól tudtuk meg, hogy ez mindennapos látvány itt, Limburg tartomány hatvanötezer fős városában. Három után mindenki összecsomagolja a portékát, egy eldobott szemét sem emlékeztet arra, hogy órákkal ezelőtt még tolongtak az emberek a virág,- és egyéb árusok között.
Itt sétálgattak délelőtt a Genkbe már szerdán érkező Videoton-szurkolók. Egy Oliveira-mezbe öltözött rajongó és barátai a főtéren söröztek, hogy pár utcával arrébb már a Videoton tiszteletbeli elnökét, az 1985-ös UEFA-kupadöntőt játszott Videoton edzőjét, Kovács Ferencet köszöntsék a szurkolók. Azok a drukkerek, akik bármikor számíthatnak angol nyelvű segítségre, Genkben szinte mindenki beszéli az angolt. Köteles törzshelyén, az olasz konyhában utazó Pasta Barban is angolul csevegett a tulajdonossal és a séffel.
Genk belvárosa könnyen bejárható, minden utcácska a főtérre vezet. Ahol háromig sürögtek-forogtak a vevők, ahol törni kellett az utat az emberek között, beköltözött a csönd és a nyugalom. A Vidin a sor, hogy valami irtózatos hangrobajjal felrázza a kisvárost. Ezért jött Genkbe az a két-háromszáz fehérvári drukker. Most már a csapaton a sor.
