„Paulo Sousa a csúcs!” – a Vidi kapitánya rajong az edzőjéért

Ahogy a Videotonból új csapatot, Sándor Györgyből új játékost faragott a Videoton edzője.

FFT-Szilágyi László
2012. 09. 18. 20:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Hányadik európai kupameccsre készülsz?
– Nem számoltam össze, de várj: az Újpesttel játszottam a Vaduz ellen, Bicskei Bertalan volt az edzőnk. Mondjuk azon a meccsen nem nagyon értettem, hogy mi történik Aztán a Steaua Bukarest ellen sem volt sok sikerélményem. A Videotonnal játszottunk a Maribor, a Sturm Graz, és idén nyáron a Slovan, a Gent és a Trabzonspor ellen.

Sousától már kérdeztük, most te jössz: ha gólzáporos meccsen 3:3 lesz a Genk elleni meccs, elfogadod?
– Ő mit válaszolt?

– Azt, hogy igen.
– A 3:3 nem rossz eredmény, a három rúgott gól remek, de a három kapott gól miatt biztosan „fenékbe billentene” minket. Az nem lehet, hogy ennyire szétcsússzon a védekezésünk, ezt biztosan nem fogadná el tőlünk.

– Paulo Sousa hol foglal helyet az edzőid között a rangsorban?
– Hú, sok jó edzővel dolgoztam együtt, persze voltak közöttük gyengébbek is. Szerettem Urbányi Istvánt és Róth Antal is remek edzéseket tartott, de remélem, nem bántok meg senkit, ha azt mondom, hogy Paulo Sousa a csúcs. Nevel, tanít minket, minden edzésen valami újat mutat, amit addig senki nem tanított meg nekünk. Következetesen kiáll az elvei mellett. Ő kiemelkedik a többiek közül.

– A válogatottság nem hiányzik? Mégis csak egy európai kupameccsre készülő Videoton meghatározó játékosa vagy. Ha Szakály Péter válogatott, akkor te is lehetnél egész nyugodtan
–Ne vegyük ide Szakály Petit! Neki semmi köze ahhoz, hogy kit hívnak meg a válogatottba és kit nem. El kell fogadnom, hogy vannak a kerettagok és a keret közelében levő játékosok, talán ide sorolhatom magamat Rudolf Gergővel és még sokakkal együtt. Legutóbb Svédország ellen kaptam meghívót,azóta Bulgária ellen már nem számított rám a kapitány. Elfogadom, hogy a saját embereiben bízik.

 

– Más lett a játékod, megváltoztál?
– Egy kicsit előrébb játszom a középpályán, már nem az a „szürke” labdaszerző középpályás vagyok, amit évekkel ez előtt játszottam az Újpestben. A támadásokat kell segítenem, többet foglalkozhatok az építkezéssel, és nem annyira a védekezés kerül előtérbe. És csapatkapitányként rengeteg dolgom van.

– Mesélj!
– A szakmai stábbal tartom a kapcsolatot. Én vagyok a kapocs Paulo és a futballisták között. Már nem engedhetem meg magamnak ha nagyon fáradtnak érzem magam, hogy edzés előtt egyedül kávézgassak. Nem, fel kell ráznom a többieket. Nyugtatni Nikolicsot, hogy jönnek majd a gólok, ne izguljon, vagy szólok Walternek, hogy nyugodtan vállalja el a cseleket a beadás előtt. Felelősséget kell vállalnom a csapatért.

 

– Édesapád, a győri edző, Sándor István büszke rád?
– Inkább úgy mondanám, hogy már ritkábban veszi elő a mágnestáblát, hogy elmagyarázza, mit csináljak, merre menjek, hova helyezkedjek. Azért ez is elismerés

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.