Milyen kár, hogy Bajnainál az emberek sorsa iránt érzett aggódás megegyezik a nemzetközi pénzügyi körök és a bankok érdekeinek minden felett álló képviseletével
De legalább most már, 2013 júliusától pontosan tudhatja azt a magyar választópolgár, hogy ha Bajnai Gordonra – s vele együtt Mesterházy Attilára és Gyurcsány Ferencre – szavaz, akkor milyen alternatívát választ az ország számára a jövőre nézve.
Észre kell vennie minden magyar állampolgárnak, hogy Bajnai körbevette magát a „szakértelem”, a „modernség”, a „hozzáértés” fílingjével, s ezzel még egyszerű választópolgárokra is hathat. Az egyszerű választópolgár könnyen megilletődik az érzelemmentes tekintettől, a gesztus nélküli, zárt szájú, mély hangú, rekedtes és lassú beszédmódtól, mellyel a nyilatkozó azt sugallja, hogy ő maga a szakértelem, minden más, nyitott modorú és főleg az emberekre nyitott, közérthető nyelvezet primitív bunkóság.
És sajnos az „egyszerű ember” sokszor megriad a „nagy tekintélyű szakértelemtől”, s képes elhinni, hogy az a jó gazdaság- és kormányprogram, ami a bankok és a nemzetközi intézmények érdekeit állítják az ő érdekeik elé. Elképesztően önpusztító és naiv tud lenni a választópolgár, ezt sajnos már nem egyszer megtapasztaltuk.
Holott Bajnai és Gyurcsány – s részben Mesterházy – programja, víziója nem más, mint globális, kozmopolita neoliberalizmus IMF–Világbank–Bilderberg-receptek alapján, szemben az Orbán-kormány patriotizmusával és emberközpontúságával.
Reménykedem abban, hogy a magyar választópolgár nem válik Pelikán elvtárssá, aki szinte önként és dalolva vált saját maga ellenségévé, mondogatva, hogy „az a gyanús, ami nem gyanús”.
Pedig vegyük észre: az a gyanús, ami gyanús.
