Románia a térség egyik gazdaságilag legstabilabb állama – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök a múlt heti kormányülés azon részében, amely még a sajtó előtt is nyilvános volt. Nem sokkal ezt követően, a hét elején Bukarestbe érkezett Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke – azé az IMF-é, amelytől az eddigi két hitel után Románia újabb kölcsönt kíván fölvenni.
Lagarde többek között Bukarestben kijelentette, hogy az IMF örömmel segít Romániának és ül tárgyalóasztalhoz már ezen a héten, ha a román hatóságok úgy gondolják, hogy hasznos lesz az IMF újabb támogatása a reformok gyakorlatba ültetése és a gazdaság fejlesztése érdekében. Az IMF bukaresti küldöttsége július 17-én érkezett a román fővárosba, ahol várhatóan két hétig tartózkodik, és egy újabb hitelmegállapodás részleteiről tárgyal a román hatóságokkal. A küldöttséget egyébként tüntetők fogadták a román fővárosban.
Ponta július 18-án arról beszélt, a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval tervezett újabb hitelmegállapodás várhatóan 3-5 milliárd euró értékű lesz. Szintén elővigyázatossági típusú lesz a szerződés, akárcsak a legutóbbi 5,4 milliárd euró értékű, amelyet Románia június végén zárt le sikeresen. A balliberális román miniszterelnök által említett gazdasági stabilitás – mint minden egyéb – igencsak viszonylagos.
Ha például a 2009-es helyzetet tekintjük, amikor 25 százalékkal csökkenteni kellett a közalkalmazotti béreket, és hitelért kellett folyamodni az IMF-hez, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz az államcsőd elkerülése érdekében, akkor valóban kedvezőbbnek hat a helyzet – olvasható a Mensura Transylvanica (MT) politikaelemző központ elemzésében. Hiszen a közalkalmazotti béreket legalább részben visszaemelték, és az államcsődöt is sikerült elkerülni – tették hozzá.
Az MT szerint igaz, hogy ehhez szükséges volt bizonyos mértékű leépítés a közalkalmazotti szférában, a nemzetközi hitelezőktől kapott pénz, valamint az, hogy az állam a kapott hitelért cserébe vállalja a gazdaságnak a hitelezők feltételei alapján történő talpra állítását. Például a közkiadások drasztikus csökkentése és a még állami tulajdonban levő cégek jelentős részének privatizációja révén. Vagyis előfordulhat, hogy amit a vámon sikerült megnyerni, azt az ország elveszíti a réven.
Az elemzőintézet úgy látja, Románia gyakorlatilag elveszítette a gazdasági szuverenitását, és nem csupán azért, mert a közös gazdasági projektként is működő Európai Unió tagja. Egyszerűen az történik, hogy a külföldi hitelezők minden utasítását szinte szolgai módon végre kell hajtania annak érdekében, hogy rendelkezésére álljon a készenléti hitel, amely azt jelzi a piacoknak, hogy az ország legalább viszonylag megbízható adós – tették hozzá.
A politikaelemző cég szerint Magyarország például egészen más utat járt. Bizonyos, a polgárokat is sújtó megszorítások mellett a multicégeket is többletadókkal kényszerítette arra, hogy kivegyék a részüket a gazdaság talpra állításából. Hogy hosszú távon ennek milyen eredményei lesznek, azt az MT szerint még nem tudni. A túlzottdeficit-eljárás megszüntetését mindenesetre sikerült elérnie vele, nem úgy, mint a minden nyugati utasítást szervilisen elfogadó, a külföldi beruházókat hímes tojásként óvó, minden terhet a lakosságra rakó Bukarestnek.
A legutóbbi hitelszerződést igencsak nyögvenyelősen sikerült lezárni – mivel Bukarest nem teljesítette a privatizációs feltételeket, azaz nem adta ki a kezéből a megszabott határidőre a stratégiainak számító energetikai és közlekedési cégeket –, és a jelek szerint a program nem volt maradéktalanul sikeres, hiszen Bukarest most újabb készenléti hitelmegállapodást készül kötni az eddigi hitelezőkkel – olvasható az elemzésben. Vagyis a piacok a sikerpropaganda ellenére sem bíznak annyira az országban, hogy „biztonsági háló” nélkül hitelezzenek.
Tehát most ott tartunk, hogy egyrészt az eddigi két hitelprogram kamatait is fizetni kell, de várhatóan újabb megállapodás is lesz ősszel, amelynek a költségei tovább terhelik az országot, mivel a hitelessége továbbra is ingatag – állapította meg az elemzőintézet. Viszont a hitel fejében az államnak számos olyan stratégiai vállalatról le kell mondania, amely jelenleg csődhelyzetben van ugyan, de szakértő – vagyis nem politikai alapon kinevezett, a cég kizsebelésében érdekelt – menedzsment kinevezése és egy életképes átszervezési terv után ismét nyereségessé tehető.
Mindehhez még hozzá kell venni azt is, hogy az ipari termelés növekedése és a külkereskedelmi mérleg javulása ellenére az infrastruktúra fejlesztésére sincs elég pénz. Még az uniós finanszírozású autópályák is csigalassúsággal épülnek a rendellenességek miatt, az észak-erdélyi sztráda kapcsán pedig az illetékes miniszter kerek perec kijelentette, hogy nem tudnak uniós pénzeket szerezni rá. Ráadásul, mint kiderült, a román állam 700 millió eurót kell, hogy visszafizessen a különböző pályázatok lebonyolítása során tapasztalt rendellenességek miatt az Európai Uniónak pénzügyi korrekció címen. Ekképpen ki lehet jelenteni: a Ponta által stabilként értékelt helyzet stabilitása tényleg igencsak relatív – zárul az elemzés.
