Hiába lett a Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán a harcsa az év hala 2016-ban Magyarországon, az asztalokra legföljebb a hal afrikai jelzővel ellátott fajtája jut. A szürke vagy lesőharcsának nevezett, őshonos hazai ragadozó halból ugyanakkor szinte kimutathatatlanul kevés fogy. A halasoknál is csak ritkán bukkan fel, és az éttermek többségében sem juthatunk hozzá. Afrikai harcsa ugyanakkor mindenhol kapható.
Ez nem is csoda, akkora mennyiséget termelnek az afrikai harcsából Magyarországon, hogy exportra is bőven jut belőle, leginkább Lengyelországba és Olaszországba szállítanak – mondta lapunknak a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének (Mahal) elnöke. És hogy miért e népszerűség a termelők részéről? Elsősorban azért, mert iparszerűen felnevelhetők az afrikai harcsák. Mint azt a Magyar Haltani Társaság elnökétől, Harka Ákostól megtudtuk, az afrikai harcsa kibírja, ha nem természetes környezetben tartják, hanem rendkívül mostoha körülmények között. Ettől függetlenül mindkét szakember kiemelte, alapvetően jó ízű halról van szó, ha a termelők odafigyelnek a minőségre. A kérdés csak az, hogy odafigyelnek-e.
Afrikai harcsát Németh István szerint nyolc helyen „termesztenek” az országban. Hatalmas, meleg vizes medencében nevelik az állatokat, amelyek szorosan egymás mellett, szinte mozgás nélkül nőnek fel. Egyetlen szükségletük, hogy csak 17 fokosnál melegebb vizet viselnek el, de a táplálásuk nem igényel nagyobb odafigyelést. Így az idehaza felnövő afrikai harcsák egész életükben csak tápoldatot esznek. Németh István elmondta, így másfél–három kilogrammosra nőnek, mielőtt a halpultra kerülnének. A természetes vizekben élő, őshonos fajták általában három–öt kilós tömeggel kerülnek kereskedelmi forgalomba, de nem ritkák a százkilós példányok sem.
Magyarország Európán belül vezető pozíciót foglal el az afrikaiharcsa-termelésben, a nyolc gazdálkodó 2500 tonna halat állít elő évente. Szürke harcsából ennek az ötödét tenyésztik. Németh István szerint fontos különbséget tenni a termelés és a tenyésztés között. A halgazdaságban felnövő szürke harcsát mindössze egyéves koráig etetik táppal, utána viszont kishallal, szúnyoglárvával, békával tápláljak. Így természetesen nemcsak a hús minősége lesz jobb, de az ára is magasabb – hazai pénztárcával szinte megfizethetetlen. Ennek megfelelően 80 százalékban exportálják a halat, leginkább Németországba és Ausztriába. Ugyanez a sorsa a magyar fogasnak és süllőnek. Egy kilogramm feldolgozott, filézett leső- vagy szürke harcsa a kereskedőknél legalább 3000 forintba kerül. Ugyanez az afrikai konkurensből 1800-ba. A tógazdaságoknál előfordul, hogy mindössze 600 forintot kell fizetni az élő afrikai harcsa kilójáért.
A magyar éttermek és csárdák jelentős többségében afrikai harcsát vagy pangasiust szolgálnak fel harcsa néven, sokan ezt azonban elfelejtik feltüntetni – mondta lapunknak a Magyar Gasztronómiai Egyesület elnöke. Molnár B. Tamás hozzátette, az afrikai harcsa olcsó tömeghal, amelyet el lehet készíteni jól és rosszul is, de nagy probléma nincs vele. Kiemelte, a szürke harcsa bizonyos időszakokban iszapízű, szinte ehetetlen, tehát ez sem garancia arra, hogy jó minőséget kapunk. Hozzátette, sokan Olaszországba járnak ki horgászmódszerekkel szürke harcsát fogni, amelyet aztán hazahoznak, és eladják pesti vásárcsarnokokban.
