Újra napirendre kerülhet a GMO-vita

Ismét felerősödni látszik a génmódosítási eljárásokról szóló vita Európában. A növénynemesítés és a génmódosított organizmusok előállítása közé helyezett úgynevezett genomszerkesztés a támogatói szerint a mezőgazdaság versenyképességi záloga, míg az eljárás ellenzői szerint kinyílhat Pandóra szelencéje.

A növények örökítőanyagának laboratóriumi módosítása gyorsabb hasznot hozhat, mint a nemesítés (képünk illusztráció) Fotó: Denis Sinyakov Forrás: Reuters

A génszerkesztés tehát a természetes és a teljesen mesterséges folyamat között helyezhető el. A technológia az utóbbi három-négy évben óriási fejlődésen ment keresztül, így egyre hozzáférhetőbb. Legfontosabb előnyeként említik, hogy a növénynemesítés időigényes folyamatát jelentősen lerövidíti, ezzel pedig érdemben segíthet a világélelmezési problémákon. A génszerkesztés hátrányát pedig abban látják, hogy mesterségesen avatkoznak be a természetes folyamatokba, ezzel pedig nem zárható ki az emberi tényező, így – gondatlanságból vagy szándékosan – visszafordíthatatlan folyamatokat lehet előidézni, és ennek elkerülése nem garantálható a szabályozással sem.

Egyelőre nem sokat tehetnek a génszerkesztéspártiak, mivel egy éve az Euró­pai Bíróság úgy ítélkezett, hogy a génszerkesztésen alapuló precíziós nemesítési módszerekkel kifejlesztett növények GMO-knak számítanak. Mivel hazánk alaptörvénye tiltja a GMO-t, az azzal együtt szabályozott génszerkesztés engedélyezésére sincs lehetőség. Ugyanakkor a GMO-kkal ellentétben a génszer­kesztés jelentős versenyelőnyt hozhat az engedélyező országokban, amennyiben hosszú távon nem lehet kimutatni az eljárás legcsekélyebb nyomát sem.