Van egy igen fontos mutatója a statisztikai hivatalnak, amelyről kevesebb szó esik. Ez az úgynevezett NEET-ráta. Ez arra világít rá, hogy mekkora azoknak a fiataloknak az aránya, akik sem foglalkoztatásban, sem oktatásban, sem képzésben nem vesznek részt. A 15–24 éves népességen belül azok tartoznak ide, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak és a felvételt megelőző négy hétben bármiféle (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben nem vettek részt.
A statisztikai hivatal elemzése szól arról is, hogy miért fontos mindezt mérni. A fiatalok gyakrabban váltanak munkát, és a tanulmányaik befejezését követően hosszabb idő alatt helyezkednek el a munkaerőpiacon, mint korábban. Az egyénre és a társadalomra is negatívan hat, ha a fiatalok a tanulmányaik befejezése után nem tudnak rövid időn belül elkezdeni dolgozni, és hosszabb távon kiszorulnak mind a munkaerőpiacról, mind az oktatásból.
Idővel gyengülnek, és akár elavulttá is válhatnak a megszerzett ismeretek, csökken a fiatalok önértékelése, ezek és a szakmai gyakorlat hiánya így egyre jobban megnehezítik az integrálódást a munka világába.
Az elmúlt évek összegzéséből kiderül, hogy 2000-től a 2008-ban kezdődő gazdasági válságig a nem dolgozó, nem tanuló 15–24 évesek aránya csökkenő tendenciát mutatott, 15,4-ről 11,5 százalékra mérséklődött. Ezt követően erőteljes növekedés volt megfigyelhető, mely 2013-ban tetőzött, elérve a 2000-es szintet, majd ismét csökkent. Ezt a folyamatot a koronavírus-járvány 2020-ban egy évre megakasztotta, amikor a lezárások miatt jelentősen romlottak az elhelyezkedés esélyei.
A mutató értéke 2022-ben 9,9 százalék volt, amely 0,7 százalékponttal kedvezőbb a 2021-es értéknél. A 15–24 éves nők körében magasabb volt azok aránya, akik nem dolgoznak és nem is tanulnak. A nemek közötti különbség a vizsgált időszakban 6,4–1,7 százalékpont között mozgott, 2022-ben 2,9 százalékponton állt.
A fiatalabb, 15–19 éves korosztályban – tekintettel arra, hogy többségük még iskolarendszerű képzésben vesz részt – lényegesen alacsonyabb a ráta értéke (2022-ben 5,5 százalék), de ebben az esetben is a nők körében volt magasabb 1,2 százalékponttal. A középiskolai tanulmányaikat jellemzően 20 éves korukig befejezik a fiatalok, így nem meglepő, hogy a 20–24 éves korosztályba tartozókra jellemző érték 2022-ben közel háromszorosa (14,2) volt a fiatalabb korosztályba tartozókénak.
Az elemzés jelzi azt is, hogy a nem dolgozó és nem tanuló 15–24 éves fiatalok 70,1 százaléka nem is keresett munkát 2022-ben.
Miközben a nők körében a gyermekgondozás és egyéb családi ok is döntő szerepet játszik abban, hogy nem keresnek munkát, addig a férfiaknál leginkább a megfelelő munkalehetőség hiánya, illetve betegség, fogyatékosság a fő ok.
Jelentősek a területi különbségek. A vizsgált időszak döntő részében Budapesten volt a legalacsonyabb a mutató értéke. Az elmúlt 22 évet tekintve Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön volt a legmagasabb ezen fiatalok aránya (2022-ben 16,4, illetve 15 százalék). Mivel ezeket a régiókat magasabb munkanélküliség jellemzi, kevesebb a munkalehetőség, magasabb az alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya, ami miatt sokan el sem kezdenek munkát keresni.
A kormány külön programokat indított annak érdekében, hogy fiatalabb korosztály munkaerőpiaci aktivitását is növelje. Az Ifjúsági garancia plusz programmal 2029-ig mintegy 84 ezer munkanélküli és inaktív fiatal munkaerőpiaci beilleszkedése valósulhat meg.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2022-ben a 15–24 éves fiatalok 9,6 százaléka nem dolgozott, és oktatásban, képzésben sem vett részt. Arányuk jelentősen szóródik az unió tagállamai között, tizenegy tagországban haladta meg az EU-átlagot, Romániában volt a legmagasabb (17,5), a skála másik végén pedig Hollandia állt 2,8 százalékkal. Uniós átlagban a 15–24 éves férfiak és nők között közel azonos arányban voltak azok, akik se nem dolgoztak, se nem tanultak.
