A magyar gazdaság tartósan erőteljes teljesítményéhez tovább kell bővíteni a jelenleg is magas foglalkoztatási szintet. Ehhez mindenképpen mozgósítani kell a munkaerőpiaci tartalékot, amely mintegy háromszázezer főre tehető. Ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy hol tart hazánkban a roma népesség foglalkoztatása. A statisztikai hivatal megjegyzi: romának azokat tekintjük, akik a munkaerőfelmérés során roma nemzetiségűnek vallották magukat.
Az összegzésből kiderül, hogy a roma népesség – akiknek közel négyötöde legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik, szemben a nem romákat jellemző kevesebb mint egyötöddel – az átlagosnál kisebb arányban és kevésbé előnyös pozíciókban van jelen a munkaerőpiacon. Az alacsony foglalkoztatási rátához az iskolai végzettség szerinti összetételen túl hozzájárul a roma népesség területi megoszlása. Az adatok azt mutatják, hogy 2015 és 2022 között a romák munkaerőpiaci helyzete a nem roma népességével párhuzamosan alakult: 2015 óta alapvetően egyenletes növekedés volt tapasztalható, amely a járvány hatására megtört. A romák hátránya jelentősen nem mérséklődött, a roma és a nem roma népesség foglalkoztatási rátáinak különbsége 24 és 28 százalékpont körül alakult, 2022-ben 28 százalékpont volt. A romák munkanélküliségi rátája a 2015. évi 27,8 százalékról 2019-re 16,7 százalékra csökkent, az utóbbi három évben azonban ismét magasabb értékeket mutatott, 2022-ben 17,6 százalék volt.
A férfiak és a nők foglalkoztatási rátája közötti különbség a magukat romának vallók körében lényegesen nagyobb, mint a népesség többi részében. A nők munkavállalását a nem roma családokra jellemzőnél nagyobb gyermekszám is korlátozza. Így 2022-ben a 15–64 éves roma férfiak 58,9 százaléka volt foglalkoztatott, a nőknek azonban csak 35,8 százaléka. Továbbra is igen kevés roma fiatal szerez szakmai végzettséget.
A 18–24 éves roma fiatalok több mint 64 százaléka korai iskolaelhagyó volt 2022-ben, ami egyben magyarázatot nyújt arra, hogy körükben a se nem tanulók, se nem dolgozók aránya (NEET-ráta) több mint négyszerese a nem romákra jellemzőnek.
A romák és a nem romák között jelentős és alig mérséklődő különbség, hogy az előbbieknél magas a kisebb foglalkoztatási biztonságot (és keresetet) eredményező foglalkoztatási formák aránya – emelte ki az elemzés. A közfoglalkoztatás szerepe a romák munkához juttatásában – bár 2015 óta jelentősen csökkent – még mindig jóval meghaladja a nem romákra jellemzőt. Így 2022-ben a roma foglalkoztatottak 16,9 százaléka közfoglalkoztatottnak vallotta magát (2015-ben ugyanez az arány még 40,9 százalék volt). Ettől nem független az sem, hogy minden harmadik roma foglalkoztatott 2022-ben határozott idejű szerződéssel dolgozott, miközben a nem romák esetében ez az alkalmazási forma az öt százalékot sem érte el. Az alacsony iskolai végzettségűek túlsúlyából következően a roma foglalkoztatottak majdnem fele egyszerű, képzettséget nem igénylő munkát végzett.
A foglalkoztatás növekedése és a munkanélküliség csökkenése azt eredményezte, hogy 2015 és 2022 között a foglalkoztatott nélküli háztartásban élő 18–59 évesek aránya a romák esetében tíz százalékponttal csökkent, de még mindig 18,8 százalék volt, míg a nem romák esetében öt százalék alatt maradt.
A statisztikai hivatal végül jelezte, hogy a romák jelentős része az ország kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetű térségeiben és/vagy rossz közlekedési kapcsolat jellemezte községekben él, ahol nemcsak a helybeni munkalehetőség kevés, de ingázási távolságban sincs érdemi munkahelykínálat. A vizsgált évben, 2022-ben a roma lakosság döntő többsége, 35,9 százaléka Észak-Magyarországon élt, míg a legkevesebben közülük a Nyugat-Dunántúlon laktak.
