Kevesen szorulnak segélyezésre

Magyarország korántsem az Európai Unió legszegényebb országa, hiába igyekeznek ezt így láttatni a kormány politikai ellenfelei. Hazánk helyzetén nagyon sokat javított a foglalkoztatási szint jelentős emelkedése. Ezen belül pedig nagyon jelentős sikernek számít, hogy visszaszorult a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya.

Illusztráció Fotó: 123RF

A magyarországi foglalkoztatás kiemelkedő eredményeiről, válságállóságáról több cikket is írtunk az elmúlt időszakban. Létezik egy olyan mutató is, amelyről ritkábban esik szó, pedig jó látleletet ad a folyamatokról. A foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők mutatója az adott népességcsoporton belül azok arányát ismerteti, akik olyan háztartásban élnek, amelynek egyetlen tagja sem foglalkoztatott. Azaz: minden háztartástag vagy gazdaságilag inaktív, vagy munkanélküli. Ezt az arányszámot azért is érdemes ismerni, mert a foglalkoztatott nélküli háztartásokban élők kilátásai kedvezőtlenek, a kirekesztődés kockázata nagy. Az érintett társadalmi csoportokban nagyobb az esélye a hátrányok átörökítésének, a fenntarthatóság szempontjából elkerülendő szegénység újratermelődésének.

Kedvező változások: segély helyett fizetés

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzése rámutat arra, hogy a 2000-es évek első felében a vizsgált (0–59 éves) népesség több mint egytizede élt olyan háztartásban, amelynek egyetlen tagja sem volt foglalkoztatott. Olyan csoportról van szó, ahol a megélhetés biztosítására munkából származó jövedelem nem volt. A korábbi évek stagnáló, enyhén csökkenő tendenciáját 2008-ban megtörte a nemzetközi pénzügyi válság, illetve annak reálgazdasági következményei. Ezek hatására jelentősen emelkedett mind a 18–59 éves felnőttek, mind pedig a 0–17 éves gyermekek érintettsége: a felnőttek körében 2009–2010-ben érte el a legmagasabb értéket (13 százalék), a gyermekek esetében 2011-ben (15 százalék). Ezt követően, 2012-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvező alakulása következtében folyamatos javulás tapasztalható. Ebben kezdetben elsősorban a közfoglalkoztatás játszott szerepet, később már az elsődleges munkaerőpiacon bekövetkezett változások is hozzájárultak a csökkenéshez. 

 

Járvány után fellendülés

A kedvező tendenciát 2020-ban a koronavírus-járvány ugyan megszakította, de releváns változást sem a gyermekek, sem pedig a felnőttek körében nem idézett elő. Így 2020-ban a felnőttek 5,4, a gyermekek 5,3 százaléka élt foglalkoztatott nélküli háztartásban, miközben egy évvel korábban 5,1, illetve öt százalékuk. 

A következő évben, 2021-ben a foglalkoztatás járvány utáni fellendülésének köszönhetően ismét kedvezően alakult a mutató értéke, melynek eredményeként korábban nem látott szintre csökkent a foglalkoztatott nélküli háztartásban élő felnőttek (4,9 százalék) és gyermekek (4,8 százalék) aránya. 

Ez a tendencia 2022-ben tovább folytatódott, a 18–59 évesek körében 4,6, míg a 0–17 éves korcsoportban 4,2 százalékra csökkent az arányuk. A múlt évi mutató mindkét csoport esetében 4,7 százalékra változott.

Jelentősek a különbségek

Területi összevetésben jelentősek a különbségek. A KSH adatai szerint 2021-ben a legkedvezőtlenebb mutatóval azÉszak-Alföld rendelkezett, megelőzve ezzel az elmúlt évtized leghátrányosabb helyzetű régióját, Észak-Magyarországot. A válság munkaerőpiaci következményei mindkét régiót erőteljesen érintették, ennek csúcspontja Észak-Magyarországon 2012-ben volt, amikor 29,8 százalékot tett ki azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol egyetlen foglalkoztatott sem volt. Nagyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztésének köszönhetően 2017-re ez az arány a felére csökkent, ennek ellenére a területi egyenlőtlenségek továbbra is látványosak. A jelenséget azonban nemcsak a foglalkoztatottság területi különbségei, hanem a háztartások eltérő demográfiai jellemzői is befolyásolják. A munkaerőpiaci szempontból hagyományosan jobb adottságokkal jellemezhető Budapest és Pest, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúl régiókban az arány öt százalék alatti – Budapest régióban csupán 1,3 százalék –, miközben azokban a térségekben, ahol a munkához jutás esélye kedvezőtlenebb, és a családokban átlagosan több gyermeket nevelnek, ennek többszöröse. A legkedvezőtlenebb mutatójú régióban, az Észak-Alföldön a 18 éven aluliak 8,4 százaléka élt foglalkoztatott nélküli háztartásban 2022-ben, míg 2023-ban 8,6 százalékra nőtt a mutató.

Bár a nők és a férfiak érintettségében nincsenek markáns különbségek, de 2022-ben a férfiak arányszáma már meghaladta a nőkét. A két nemet jellemző értékek közelítenek egymáshoz, az ezredforduló közeli, mintegy két százalékpontos különbség 2022-re 0,1 százalékpontosra csökkent.

A negyedik legjobb hely a mienk 

A világjárvány egyik hatása, hogy a munkahelyek elvesztése miatt az uniós tagországok nagyobb részében nőtt a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya. Így 2021-ben az EU27 átlaga a 18–59 évesek körében 9,3 százalék, a 18 év alatti gyerekeknél 8,7 százalék volt. Azaz míg az előbbi 2020-hoz képest lényegében nem változott, addig az utóbbi a járvány előtti, 2019-es szintre csökkent. A statisztikai hivatal összegzése szerint 2021-ben Magyarországon a 18–59 évesek körében 4,4, a 18 év alattiaknál pedig 3,9 százalékponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya, mint az EU27 átlagában. Ezzel mindkét korcsoportban a negyedik legjobb helyet foglaltuk el az uniós rangsorban.