A tízmillióból mennyi a dilettáns?

Költő-író-kritikus szak indul a Pázmányon – erről kérdeztük Vörös István költő-írót, a képzés vezetőjét.

– Szóval szeptembertől lesz író-költő-kritikus szak a Pázmányon, vagy nem?
– Az akkreditációs bizottság már jóváhagyta a szakot, amely hivatalosan „kreatív írás és művészeti kritika” néven fog elindulni, már csak a minisztériumnak kellene kihirdetnie a tényt. De ez még várat magára, ami sajnos elég súlyos helyzetet eredményez; fenyegeti azt, hogy szeptemberben elindulhasson az MA-s képzés is. Patthelyzet. A bizottság mellett az egyetem vezetése és az irodalmi közélet is pártolja kezdeményezésünket. Én úgy látom, hogy a minisztérium feladata formális postázás volna csupán, de hát, ha a postás nem hozza ki a levelet, akkor nem is jön meg.

– Ennek mi volna a határideje?
– A felvételi tájékoztató megjelenése. Általában az adott év szeptemberében induló képzésekre vonatkozó általános felvételi eljárás meghirdetései legkésőbb előző év december 31-éig jelennek meg. Persze amikor mégsem hirdeti ki időben a minisztérium, még a pótfelvételi is szóba jöhet. De ha idén nem, akkor majd jövőre. Nem adjuk fel. Illetve aki hozzánk akar járni, az jöhet az esztétika MA-ra is, mert részben azonos, részben hasonló órákkal fog találkozni. És ugyanazzal a szabad és kreativitásközpontú szemlélettel. Illetve a most érettségizők eleve járhatnak hozzánk a szabad bölcsészet-esztétika szakirány keretein belül, az mindenképpen indul.

– Eddig nem létezett Magyarországon ilyen szak, és ezzel a művészeti ágak között kakukktojásként szerepelt, hiszen amíg a képzőművészek, a zenészek, a színházi emberek mind-mind szerezhettek foglalkozásuknak megfelelő diplomát, csak az írók és a költők nem.
– Valóban így van, de magán- vagy szervezeti kezdeményezésre létrejött írókurzusok azért léteztek és léteznek ma is. A Pázmányon tíz éve indítottuk kreatívírás-kurzust Lackfi Jánossal, amely két tanéves egyetemi program volt, a maga nemében az első, és nem önképzőkör-jellegű volt, hanem kétéves, átgondolt tanmenetre alapult. De még nem adott diplomát, csak kiegészítő bejegyzést a diplomába. Az MA-szak ennek volna a következménye, folytatása. És lehet, hogy ez sokakat meglep, de van rá igény. Szólítottak meg már a metrón is, hogy akkor most lesz-e a képzés, vagy nem. Igenis van az emberekben, a diákokban vágy az alkotásra és önmegértésre, sőt arra is, hogy ne csupán ösztönösen tegyék ezt, hanem érzéseiket és indulataikat mederbe tereljék. A mi műfajunkban is rengeteg mindent lehet és kell is tanulni.

– Mit kap a diák a diplomájáért cserébe? És miért kaphatja a diplomát?
– Vers-, próza-, dráma- és kritikakurzusokat kap. Előadásokat és célzott gyakorlati szemináriumokat, ahol a vers- és prózaírás apró titkaival foglalkozhat.  A megfogalmazás és gondolat pontosságával. A művészeti kritika tárgykörében képzőművészeti, színházi és filmkritikusi szaktudást is fogunk adni. Szakíró lehet a diákunkból, kritikus, kiadói szerkesztő, meg persze író, költő. De ez csak egy pecsét arról, hogy a delikvenst megszilárdított képességei és képzettsége alkalmassá teszik rá, hogy ha akar, és ha bírja, akár kritikus vagy író lehet. Avagy ennek bármi alkalmazott műfaját is művelheti az újság-, reklám-, forgatókönyv- és beszédírástól a jobban megformált szakácskönyvírásig. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a stúdiumunkon jó olvasóvá is lehet válni, ami végül is viszonylag olcsó és kimeríthetetlen szórakozás, továbbá megismerési lehetőség. Az alkotó fantázia tere.

– Azt szokták mondani, hogy tízmillió költő országa vagyunk.
– Igen, csak nem mindegy, hogy ebből a tízmillióból mennyi a dilettáns. De tudunk segíteni. Biztos vagyok benne, hogy aki tőlünk kikerül, az nem lesz dilettáns. Több mint tízéves oktatói pályámon csak elvétve találkoztam reménytelen esetekkel. A kreatívírás-kurzusainkon résztvevők közül a többség lehetett volna (vagy lett is) író, költő, kritikus. Nem mindenki választotta ezt az utat. A legfőbb célunk, hogy a kreativitást hozzuk elő a diákokból. Hogy mindazt, amit csinálnak, jobban csinálják. Hogy végzőseink az élet (legyen az akár az üzleti élet) minden kreativitást igénylő területén nagyobb magabiztossággal mozoghassanak.

– Kik lesznek a szak oktatói?
– A képzésnek én vagyok a felelőse. Az oktatásban fontos szerep jut az esztétika tanszék vezetőjének, Bazsányi Sándornak, továbbá a tanszéki kollégák, Horkay-Hörcher Ferenc és Cseke Ákos is tartanak órákat. Ezenfelül félévente hívunk meg egy írót-költőt. Ez a vendégtanári rendszer már 2014-ben elindult, a múlt tanévben Kemény István oktatott, az ősszel Tóth Krisztina, a tavaszi félévben Marno János következik. Ha pedig sikerül elindítani szeptemberben az MA-t is, akkor Térey János lehet a már hivatalos szak első vendégoktatója. A következő szemeszterek még nyitottak, de hasonlóan színvonalas nevekre lehet számítani.