– Mit kap a diák a diplomájáért cserébe? És miért kaphatja a diplomát?
– Vers-, próza-, dráma- és kritikakurzusokat kap. Előadásokat és célzott gyakorlati szemináriumokat, ahol a vers- és prózaírás apró titkaival foglalkozhat. A megfogalmazás és gondolat pontosságával. A művészeti kritika tárgykörében képzőművészeti, színházi és filmkritikusi szaktudást is fogunk adni. Szakíró lehet a diákunkból, kritikus, kiadói szerkesztő, meg persze író, költő. De ez csak egy pecsét arról, hogy a delikvenst megszilárdított képességei és képzettsége alkalmassá teszik rá, hogy ha akar, és ha bírja, akár kritikus vagy író lehet. Avagy ennek bármi alkalmazott műfaját is művelheti az újság-, reklám-, forgatókönyv- és beszédírástól a jobban megformált szakácskönyvírásig. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a stúdiumunkon jó olvasóvá is lehet válni, ami végül is viszonylag olcsó és kimeríthetetlen szórakozás, továbbá megismerési lehetőség. Az alkotó fantázia tere.
– Azt szokták mondani, hogy tízmillió költő országa vagyunk.
– Igen, csak nem mindegy, hogy ebből a tízmillióból mennyi a dilettáns. De tudunk segíteni. Biztos vagyok benne, hogy aki tőlünk kikerül, az nem lesz dilettáns. Több mint tízéves oktatói pályámon csak elvétve találkoztam reménytelen esetekkel. A kreatívírás-kurzusainkon résztvevők közül a többség lehetett volna (vagy lett is) író, költő, kritikus. Nem mindenki választotta ezt az utat. A legfőbb célunk, hogy a kreativitást hozzuk elő a diákokból. Hogy mindazt, amit csinálnak, jobban csinálják. Hogy végzőseink az élet (legyen az akár az üzleti élet) minden kreativitást igénylő területén nagyobb magabiztossággal mozoghassanak.
