– Honnan a bossa nova iránti rajongás?
Pátkai Rozina: Amikor elkezdtem dzsesszéneket tanulni, ez a műfaj volt az, amely elsőként megragadott. Igaz, már korábban is sok latin zenét hallgattam. Tizennégy évesen Londonban járva találkoztam először ezzel a zenei műfajjal, a Portobello Roadon rengeteg bossa-nova-lemezt lehetett kapni, ott kezdtem el gyűjteni az albumokat. Azonnal beleszerettem a brazil zenébe. Később, amikor úgy éreztem, hogy a zenében tudom leginkább kifejezni önmagamat, zenekart alapítottam, és elkezdtem tanulni portugálul is.
Fotó: Raffay Zsófia
– Hogyan jellemeznék azt a bossa novát, amelyet játszanak?
Cseh Balázs: A bossa nova sajátos ötvözte az amerikai dzsesszharmóniáknak és a brazil ritmusoknak. Az eredeti brazil zenében sokkal egyszerűbb akkordkíséret van, a bossa nova stílus talán árnyaltabb és elegánsabb is. Számunkra ez leginkább azt az elvágyódásszerű érzést jelenti, amely a dzsesszben és a brazil zenében egyaránt megtalálható, s amely szerintem a bossa nova stílust is létrehozta. Amikor ezt a zenét játsszuk, tulajdonképpen azt érezzük, hogy megérkeztünk oda, ahová vágyódtunk. Egy másik dimenzióba kerülünk.
– Mennyire vevő a magyar publikum erre a műfajra?
Soós Márton: Ha sikerül eljutnunk a közönséghez, vagyis ha megtaláljuk azokat a fesztiválokat, ahol megmutathatjuk magunkat, akkor nagyon szeretik a zenénket. Szerencsére egyre többen ismernek minket, és ha játszunk, sikerünk van.
Tóth Mátyás: Egyre többet hívnak koncertezni bennünket. Kapolcsra is meghívásnak eleget téve jöttünk fellépni. Az elején, amikor még nem ismerték a zenekart, természetesen több energiát kellett fektetni abba, hogy találkozzunk a közönségünkkel. Most már keresnek minket, és ennek nagyon örülünk.
– Most jelenik meg az új nagylemez, amelynek a címadó dala a Voce e Eu.
P. R.: Szeptember 14-én lesz a lemezbemutató koncertünk az Opus Jazz Klubban, a Budapest Music Centerben. A lemezen még maradtunk a bossa nova műfajnál, de nemsokára nagyobb hangsúlyt kapnak majd a saját dalok. Hangulatban és stílusban azonban nem térünk el a jelenlegi zenei világunktól. Elképzelhető, hogy a későbbiekben magyar dalaink is születnek majd, dolgozunk rajta.
– A Voce e Eu című dal feldolgozásával jelölték a zenekart az Independent Music Awardsra, mit kell tudni erről a díjról, és hogy kerültek a jelöltek közé?
P. R.: Az Independent Music Awards a független szerzők és előadók zenei díja. Az egyik első közös stúdiófelvételünket, a Voce e Eut beneveztük erre a versenyre még tavaly ősszel. Egy márciusi nap kaptuk a levelet, hogy jelölnék a Carlos Lyra-dal általunk játszott feldolgozását dzsesszdal kategóriában. Először azt hittem, hogy a levél csak valami félreértés, aztán válaszoltak, hogy nem, és szeretettel gratulálnak nekünk a hangszerelésért és az előadásért. Öt dalt választottak ki egyébként, a miénk az egyetlen nem amerikai produkció. Óriási dolog számunkra ez a jelölés.
– Önök közül ketten régóta muzsikálnak duóban, mikor határozták el, hogy kibővítik a zenekart?
T. M.: Rozinával négy évvel ezelőtt ismerkedtünk meg egy dzsesszfesztiválon, ahol bossa novát énekelt. Nekem azonnal megtetszett ez a műfaj, és elkezdtünk gitár-ének duóban játszani. A tavalyi veszprémi utcazene-fesztiválon Cseh Balázs dobossal kiegészülve léptünk fel. Ennek a koncertnek a sikere – megnyertük a közönségdíjat – arra ösztönzött minket, hogy tovább bővítsük a zenekart. Elsőként Pecze Balázs trombitással, akivel évfolyamtársak voltunk a Zeneakadémián. Soós Márton pedig Cseh Balázs révén került a csapatba.
P. R.: A legjobb bőgőst akartuk a zenekarba, így esett rá a választásunk.
T. M.: Ezzel alakult ki a jelenlegi felállás. Pontosan egy éve játszunk így együtt.
– Nagyon fiatal ez a formáció, sok minden áll még önök előtt, milyen terveik vannak a jövőre nézve?
T. M.: A lemezbemutató koncert után elkezdünk dolgozni az új műsorunkon, amelyben több saját dal is helyet kap majd. A másik célunk, hogy a jövő szezonban minél több fesztiválon felléphessünk, itthon és külföldön egyaránt.
S. M.: Ezek mellett a Bujtor Balázs vezette RTQ vonósnégyessel szeretnénk közös lemezt készíteni. Korábban az El Hombre Que Yo Ame című dalt rögzítettük együtt, Fenyvesi Márton nagyszerű dzsesszgitáros hangszerelésében, ehhez videoklip is készült egyébként.
P. R.: Leginkább sok jó zenét szeretnénk játszani, hogy örömet szerezzünk az embereknek. A zene értése és élvezete – úgy gondolom – az egyik legfontosabb és legszebb művészeti élmény.
