Az évszázad műkincsvásárlása – tisztázatlan vádakkal

A jegybank Értéktár programjában 30 milliárdért vesznek műtárgyakat.

Számos pletyka kapott szárnyra az elmúlt hetekben, és ezek nyomán több vád is megfogalmazódott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programjával szemben a hazai sajtóban. Talán ezért is tarthatta fontosnak a program vezetősége, hogy sajtótájékoztatón tisztázza a nagy értékű műkincsek felvásárlásának ügyét. Megelőzve ezzel, hogy az értékteremtős szándékkal életre hívott projekt a jelenleginél nagyobb botrányt gerjesszen.

Mint ismert, az Értéktár programot 2014 januárjában azért indította útjára az MNB, hogy az elmúlt történelmi időszakokban különböző okok miatt külföldi tulajdonba került legfontosabb műkincsek minél nagyobb részét visszaszerezze, a hazai hagyatékban lévőket itthon tartsa, illetve kiemelkedő értékű alkotásokkal gazdagítsa a hazai közgyűjteményt. A tavaly indított programra 2018 végéig összesen 100 millió eurót, vagyis körülbelül 30 milliárd forintot különítettek el.

Eddig 8,7 milliárd forintért vásároltak műtárgyakat a program keretén belül. Többek között Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képe is így került állami tulajdonba, legutóbb pedig Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festményét vették meg 4,5 milliárd forintért.

Az itáliai mester munkájával párhuzamosan egy erdélyi ezüst érmegyűjteményt is megszerzett a jegybank, amelyért 1,1 milliárd forintot fizettek. A Figyelő Online információi szerint a gyűjtemény tulajdonosa Törő István, a Virág Judit Galéria és Aukciósház ügyvezető igazgatója, akinek felesége, Virág Judit értékbecslőként vett részt Munkácsy Golgota című, Pákh Imre tulajdonában lévő képének értékelésében. Az információt később az MNB is megerősítette. Ezt követően számos sajtóorgánum feltette a kérdést, lehet-e független az a szakember, akinek férjével az állam éppen egy több mint egymilliárdos üzletről tárgyal?

Ismeretes, hogy Pákh Imre 9 millió dollárt kér a Golgotáért, az állam azonban a független értékbecslőkre hivatkozva csak 6 milliót hajlandó fizetni. Az ügy összefonódásai érdekes felvetéshez vezethetnek, amelyet a Figyelő cikkének szerzője meg is fogalmazott írásában: vajon a magyar állam az 1,1 milliárdos üzlettel akarta-e megfizetni Virág Judit értékbecslői munkáját? A jegybank egyik kérdésre sem adott hivatalos választ, azt ígérték, a sajtótájékoztatón mindenre fény derül.

Az eseményen azonban a program képviselői önszántukból túl sok újdonságot, megvilágító erejű információt nem árultak el. Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke, az Értéktár program vezetője elmondta, az MNB társadalmi felelősségvállalásának része ez a kezdeményezés, amely az elmúlt évszázad legnagyobb szabású műkincsbeszerzése. A vásárlás technikai részletéről szólva az alelnök elmondta, először a hazai gyűjteményi bizottságok vizsgálják a vételt, majd a program tanácsadó testülete tesz javaslatot a jegybanknak, amely dönt egy-egy műkincs beszerzéséről. A tanácsadó testület tagjai mások mellett Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, valamint Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.

Hozzátette, a jegybank az európai gyakorlatnak megfelelően jár el, a hazai jogszabályi és az előre meghatározott anyagi keretek között mozogva, a műkincsek pedig a piaci értéknek megfelelő áron kerülnek állami tulajdonba. Gerhardt Ferenc ezt követően röviden ismertette az eddig megvásárolt alkotásokat, gyűjteményeket, amelyek között Gulácsy Lajos, Orbán Dezső, Vaszary János egy-egy képe is megtalálható, de megvásárolták a különleges fegyvereiről híres Péterváry-hagyatékot, illetve egy Moholy-Nagy László-gyűjteményt. A Szentendrei Szabadtéri Múzeum (Skanzen) erdélyi tájegységének bemutatására mintegy 300 milliót áldoztak. És rövidesen közgyűjteménybe kerülhet Kövesi István festménygyűjteménye, illetve az Artpool Művészetkutató Központ gyűjteménye.

Baán László az eseményen hangsúlyozta, a teljes magyar társadalom hálás lehet ezért a programért. Kiemelte, úgy gazdagodott a nemzeti vagyon, hogy az MNB mindeközben jó gazda volt, vagyis reális áron szerezte meg a festményeket. Hozzátette, fiskális szempontból talán „nem tűnik csinosnak” a vásárlás, mégis „Isten tartsa meg az MNB jó szokását”, hiszen, ha az állam műkincsekbe fektet, egy fillér sem veszhet el. A megvásárolt műkincseket turistacsalogató látványosságnak nevezte, amely komoly bevételt generálhat.

Újságírói kérdésre Gerhardt Ferenc elmondta, Virág Juditot független értékbecslőnek tartja, hiszen férjével az ő munkáját követően kezdtek el csak tárgyalni az ezüst érmegyűjtemény felvásárlásáról. A két ügynek nincs köze egymáshoz – hangsúlyozta az elnök, aki azonban ezzel a Figyelő felvetését érdemben nem cáfolta.

Nemcsak nem cáfolta, de nem is reagált Róna Péter, a jegybank korábbi felügyelőbizottsági tagjának szavaira Gerhardt Ferenc. Mint ismert, a közgazdász a Hír TV Ring című műsorában úgy fogalmazott, a műkincsvásárlás „tiltott monetáris finanszírozás”. Az ilyen vásárlásokat a jegybanktörvény és az európai gyakorlat sem engedi – mutatott rá a műsorban Róna Péter.

Arra a kérdésre, hogy nem tartják-e problémásnak, hogy a hatalmas összegű műkincsvásárlásnak nem túl kedvező a visszhangja, Gerhardt Ferenc úgy reagált, a programmal nincs semmi gond, működésük átlátható, a támadások pedig nem jelentősek. „Nyugodt vagyok” – tette hozzá.

Az alelnök a Golgotáról szólva elmondta, megtette írásos ajánlatát Pákh Imrének, a megállapodás így már rajta áll. Baán László hozzátette, biztos benne, hogy az állam hamarosan megegyezik Pákh Imrével a Golgota vételáráról, és a kép nemzeti tulajdonba kerül. Most még „kicsit küzdenek egymással”, de az ár majd kialakul.