Ezért van szüksége az Eurovíziónak Boggie-ra

Az utóbbi években nemcsak az üzenet megfogalmazása, maga az üzenet is félre ment. Talán most másként lesz.

Charlie után néhány évig nem próbálkoztunk, mígnem a Nox 2005-ben – magyar népzenei (és néptánc-) motívumokat is becsempészve a Forogj, világ!-ba – szintén a tizenkettedik helyig ment, nem kellett szégyenkeznünk. 2007-ben a Megasztárban feltűnt, elementáris erejű Rúzsa Magdi repült el saját (!) szerzeménnyel, a gazdagon megzenésített Aprócska blues a kilencedik lett.

Döntőn legközelebb, 2011-ben Wolf Katival találkozhattunk, ő idén is nekidurálta magát, ráadásul a hazai döntőbe egyedül ő vitt magyar nyelvű nótát. Megjegyeznénk, nem tudni, miből gondolták a stábjában, hogy ugyanazt a négy akkordot még egy eurovíziós dalban el lehet adni. (Nem zenészek kedvéért: a Szerelem, miért múlsz? refrénakkordjaira – VI-IV-I-V – ráénekelhető a Ne engedj, el! refrénje. Persze sokáig versenyben volt így is )

A 2012-es Compact Disco-dal szintén nem volt nagyon eredeti, az éneklés sem vitte közelebb a zenerajongók szívéhez. Nem úgy ByeAlex, aki bekerült a top tízbe a Kedvesemmel, amit valószínűleg azóta sem ért Magyarország egy része. A minimalista dal minimalista előadásmódját, különleges világát mindazonáltal visszaigazolta, hogy ezer nyelvre lefordították, és amúgy a fanyalgók fülében ma is ott van a szerzemény, ez egészen biztos.

Íme az orosz verzió például:

Itt pedig az MR Szimfonikusok által kísért változat:

Tavaly Kállay-Saunders András jött a családon belüli erőszak ellen tiltakozó Runninggal, impresszív előadásmódja és sodró refrénje az ötödik legtöbb sms-szavazatot hozta..

Mindezen történéseket biztos, hogy figyelembe vették Boggie-ék, amikor felépítették a Wars for Nothingot A dal 2015 versenyére. Találtak egy aktuális, többrétegű – általános és az egyes ember életére is érvényes – üzenetet, divatos és polkorrekt kifejezéssel élve egy „európai értéket” (békevágy), megfogalmazták versben, ráöntöttek egy könnyen megjegyezhető dallamot, a néhány éve éppen Kállay-Saunders oldalán felbukkant Lee Olivér pedig fogta csupasz, megviselt gitárját, és a legnagyobb természetességgel lekísérte a himnikus végeredményt.

A produkcióban nincs felesleges mozgás, se cicoma, Boggie ruhája is talán a döntőben volt a legegyszerűbb, és ahogy ezt a nótával igen rokonlelkűnek mutatkozó Rúzsa Magdi a döntőben kérte is a jövőre nézve, a dal hitelessége érdekében még inkább le kéne csökkenteni a manipulatív eszközök számát – például az igen didaktikusan pacifista jelszavak vetítését a háttérben –, így az eddiginél is nagyobb nézői, hallgatói figyelem irányul majd dalra, a zenéjére és a szövegére.

Ezek után – szinte – teljesen mindegy, Boggie hányadik lesz Bécsben májusban. Az viszont nem mindegy és nem is kétséges, hogy ennek a műsornak és ennek a dalversenynek európai szinten is szüksége volt, van Boggie dalára, mondjuk transzvesztiták helyett. Hogy a zenés békeüzenet mennyire érinti meg Európát Párizstól Kijevig, Koppenhágától Athénig, májusban kiderül.