Az alkotók háttérbe vonulnak, a terep a két főszereplőé. Szépen lassan aztán a kimért, türelmes Godfrey kerül a középpontba. Jaffar teátrális gesztusaival és magyarázataival szemben, amelyek azt jelzik, a múlt számára nem olyan egyértelmű, mint azt hisszük, az áldozat fia méltóságteljesen gyászol a képernyőn. A megbocsátás az ő kezében van, s mint – Gandhit idézve – mondja: ha örökké szemet szemért veszünk, az egész világ megvakul.
Akárcsak Godfrey, a műsor is lassú, bölcs és türelmes. Nem foglal állást, csak szemlél. Így a nézőre marad a döntés, túl lehet-e lépni a múlt rémtettein.
