A magyar miniszterelnök előadásában – hangsúlyozva, hogy nem kíván beavatkozni Románia belügyeibe – elmondta: aggodalommal tölti el, amit lát. Kiemelte: keleti szomszédunknak eddig sikerült elkerülnie azt a hibát, amibe a nyugat-európai kormányok beleestek, nevezetesen, hogy a gazdasági válságot követően is növelték államadósságukat.
A mostani „bicskázás” – vagyis az a román belpolitikai válság, aminek egyik fejleménye az államelnök eltávolításának szándéka – viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ez az előny elvész, és a nemzetpolitikát huszadrangúnak tekintő internacionalista erők zsákmányává válik Románia is – mondta. Ezért azt kívánta a románoknak és a magyaroknak is, hogy jó döntéseket hozzanak, például úgy, hogy nem hoznak döntést vasárnap. Aztán – mint hozzátette – a várható parlamenti választáson szavazzanak majd úgy, hogy meg tudják védeni az elmúlt években elért eredményeket.
A magyar miniszterelnök a közönség soraiból érkező kérdésre kifejtette, nemzeti kormány vezetőjeként könnyebben egyezségre tud jutni román hazafiakkal, mint internacionalistákkal, mert előbbiek hozzá hasonlóan nemzetük érdekeit képviselik, míg utóbbiaknál nem tudni, „honnan jöttek, milyen nyelven beszéltek a szüleik, és jelent-e ez a kötődés nekik egyáltalán valamit a döntéseik meghozatalakor”. Elmondta, izgatottan várja, hazafias vagy internacionalista kormánya lesz-e Romániának a választások után, mert tapasztalatai szerint előbbiekkel könnyebben szót lehet érteni, mint az utóbbiakkal. „Ha jó román hazafival állok szemben, meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyek a román és a magyar hazafiaknak is megfelelnek.”
Orbán Viktor beszédében úgy fogalmazott, Romániában az elmúlt tíz, de különösen az elmúlt hét-nyolc év a felzárkózás szempontjából sikeres volt, és az ország óriási lehetőség előtt áll. Nyertese lehet annak az átrendeződési folyamatnak, amelyik a válságot helytelenül kezelő Nyugat-Európával szemben a kelet-közép-európai országok felemelkedését hozhatja. A miniszterelnök beszédében nemcsak a nyugat-európai országok válságkezelését kritizálta, de az EU nevében fellépő Brüsszelét is, mert félve a tömegek politikai aktivitásától a nemzetek együttműködésére épülő európai eszmét kiforgatta, elvek és intézmények mögé bújva eliminálta az emberi felelősséget.
Rámutatott, Európa nyugati és középső része egyaránt a nemzetek reneszánszát éli, és komoly veszélyeket rejt magában, ha erre Brüsszel az eddigi rossz reflexekkel reagál, vagyis a nemzeti érdekek érvényesítésére „furkósbottal” válaszol, a közép-európai országokkal kioktatóan és lekezelően bánik, miközben kétségbeesik, ha a nemzetközi nagyvállalatokat és bankokat bármiféle érdeksérelem éri.
