Készen állnak-e a szabadságra a székelyek?

Életképes volna-e a saját lábára álló Székelyföld, politikai egységre lépnének-e a magyar pártok az autonómia elnyerésével? Mit szólna mindehhez az unió? Kérdések és válaszok az önálló székely régió ügyében.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs Székelyföld önálló külpolitikai útra lépésének nevezte a múlt héten éppen Katalónia „fővárosában”, Barcelonában tett látogatását. A tanács tagjai a katalán kormány külkapcsolatokért felelős politikusaival egyeztettek, és az együttműködés új formájáról állapodtak meg. Eközben a román parlament 2005 után másodszor is érdemi vita nélkül utasította el a Székelyföld autonómiájáról szóló statútumot.

A lépés kapcsán olyan kérdéseket feszegettünk, melyeket az utóbbi időben talán kevesen. Milyen kihívásoknak kellene egyáltalán megfelelnie egy független Székelyföldnek? Életképes lenne-e gazdaságilag a közel egymilliós lakossággal bíró terület, egyáltalán előnyt jelentene-e az önállóság? Képesek lennének-e kormányt alakítani az egymással rivalizáló magyar pártok?

A felmerülő kérdések sorában az elsők között szerepel: megfelel-e Székelyföld a területi autonómia támasztotta kritériumoknak? „Az Európában eddig megismert autonómiákat megvizsgálva bátran állíthatjuk, hogy megfelel – véli Izsák Balázs. – A székely székeknek jól kivehető kulturális és nyelvi határaik vannak, így a cél nem is lehet más, mint az autonóm régió státusának elérése” – hangoztatja a politikus, aki mintaként állította Katalóniát, Baszkföldet, vagy a brit devolúciós törvény alapján önkormányzatisággal bíró Skóciát és Walest.

Koszovó, Katalónia, Skócia, Dél-Tirol

2003 óta egy politikai szervezet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tartja kézben a függetlenedési ügy gyeplőjét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból szirmot bontó SZNT megalakulását követően egy évvel egy autonómiatervezetet terjesztett a bukaresti parlament elé, a kísérletet azonban csírájában elfojtották a román honatyák. 2006-ban a történelmi Székelyföld lakosságának közel fele – mintegy 230 ezer ember – népszavazáson nyilváníthatott véleményt arról, támogatja-e a területi autonómia ügyét. A voksolók 99 százaléka pozitív választ adott. 2009-ben Székelyudvarhelyen elfogadták a Székelyföld Autonómia Statútumát, hivatalos jelképnek elfogadták a székelyek kék-sárga zászlóját (eredetileg hadi lobogó), hivatalos himnusznak pedig a Székely himnuszt. A jelenlegi tervek szerint a többségében történelmi székek (Maros, Udvarhely, Sepsi, Orbai, Bardoc-Miklósvár, Csík, Gyergyó, Kézdi) mentén húznák meg az autonóm Székelyföld közigazgatási határait.

Koszovó, Skócia és Katalónia valóban példaként állhat az elszakadási vágyat rendületlenül tápláló Székely Nemzeti Tanács (SZNT) előtt. Előbbi nemrég vált teljesen függetlenné, míg a skótok önálló parlamenttel, oktatással, egyházzal bírnak, és 2013-ban szavazhatnak arról, kiváljanak-e Nagy-Britanniából, a korona országai közül. Katalónia külön törvényhozással bír, és a tervek szerint azt követően ír ki népszavazást az autonómia kérdéséről, hogy a parlament kinyilvánítja a függetlenséget.

Azzal hogy az SZNT 2005-ben elkészítette és a román parlament elé terjesztette az autonómiáról szóló tervezetet, tulajdonképpen megtette az első lépést. A szenátus, mely még vitázni sem volt hajlandó a tervezetről, csak halogatja az elkerülhetetlent. A tanács véleménye szerint az 1968 óta érintetlen román megyerendszer idejétmúlt, reformra vár. Az átalakításra eleddig éppen a Székelyföld státusának kérdése miatt nem került sor. Az elnök biztos benne, hogy a közvélemény „puhításával” és a józan indokokkal előbb-utóbb meg tudják győzni a román honatyákat.

Merre tovább, Székelyföld?

Nehezíti a helyzetet, hogy a román parlament jogi bizottsága korábban azzal az érveléssel utasította el a statútumtervezetet, hogy az megváltoztatná a közigazgatási határokat, így arról népszavazást kellene kiírni. Az SZNT ezután rögvest a prefektúrákhoz fordult, és kérelmezte a népszavazás kiírását. Az itt működő közigazgatási bíróságok annak ellenére fojtották el a kezdeményezést, hogy Izsákék nem is ügydöntő, hanem véleményfelmérő szavazást szerettek volna tartani.

A Székelyföld Autonómiájának Statútumtervezete önálló, a történelmi székek rendszerén álló közigazgatási egységekbe rendezné a térséget. A terv nyolc széket nevez meg. A statútum meghatározza a mindennapi élet irányításához felállítani szükséges intézményeket, és azok feladatait is konkrétan körülírja. A tervezet elfogadása esetén létrejönne egy regionális parlament, mely döntési joggal rendelkezne az adópolitika, a környezetvédelem, a mezőgazdaság és egyéb politikák felett. Székelyföld kabinetje az önkormányzati tanács lenne, mely a tervek szerint törvényerejű rendeletekkel szabályozná a regionális autonómiával bíró terület működését. Fontos célkitűzés, hogy az autonóm terület határain belül a magyar jogilag az államnyelvvel egy szintre kerüljön.

Na de a statútum elfogadása esetén vajon milyen előnyökkel járna a területi autonómia a székelyek számára? A kontinensen speciális területi státusszal bíró körzetek, mint például Dél-Tirol vagy Katalónia komoly gazdasági felemelkedést produkált az önállósodást követően. Előbbi lakosainak átlagos évi jövedelme jelenleg már 15 ezer euróval haladja meg az olasz átlagkeresetet, miközben a régió magával húzza az olasz gazdaságot is. Ha a katalánokat vesszük számba, hasonló adatokra bukkanunk: Katalónia adja a spanyol össztermék legnagyobb hányadát a tartományok közül.

Kifosztják a székelyeket

Jogos kérdés viszont, hogy az önálló Székelyföld gazdaságilag megállna-e a lábán a központi újraelosztó rendszerből kiválva. Az SZNT elnöke úgy véli, Székelyföldet jelenleg kifosztja a román állam. Felszántatlan földek és kaszálatlan legelők találhatóak mindenhol, miközben a magyar többségű megyék jóval többet adnak az össztermékhez, mint amennyit később visszakapnak támogatás formájában. Izsák a dél-tiroli példához visszatérve jelezte: az autonóm térség fejlett turizmussal, mezőgazdasággal bír, és az európai almatermelés immár közel tíz százalékát adja. Székelyföld földrajzi adottságaiból kiindulva hasonló fejlődés lenne várható a státusz megszerzésével.

Ha a román törvényhozás rá is bólintana egyszer az autonóm státuszra, mi a biztosíték, hogy a több irányba húzó erdélyi magyar pártok képesek lennének együttműködni, akár kormányt is alakítani? – tehetjük fel a kérdést. Izsák biztos benne, hogy ezzel sem lenne probléma, hiszen a jelenleg is működő regionális parlamentekben érvényesül a demokratikus választás elve. Összefogásra inkább abban lenne szükség, hogy minden magyar párt egyetértsen az autonómia szükségességében. A lakosság részéről továbbra is megvan az igény az önállósodásra, most a politikusokon lenne a sor.

Az unió nem mozdul

Az Európai Unió ugyan kiemelt figyelmet fordít a régiós politikára, ettől függetlenül Izsák szerint nem tartozik a jogalkotási körébe az autonómia kérdése. Az EU várhatóan sem segíteni, sem akadályozni nem fogja a székelyek törekvéseit. Ugyanakkor az Európa Tanács 1201-es ajánlásának 11. cikkelye kimondja: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek”. Márpedig Románia tagja az ET-nek, a székelység pedig 75 százalékos többségben van a történelmi Székelyföld területén.

Tízezrével kellene utcára vonulni

Nem hiszek a perszonális autonómiában, az ugyanis a területi önállóság nélkül mit sem ér – fogalmazott portálunk kérdésére Szatmáry Kristóf, az NGM gazdaságszabályozásért felelős államtitkára. Ahogyan Dél-Tirol vagy Katalónia földrajzilag, jogilag, etnikailag is jól körülhatárolt tömböt alkot, úgy ezek a kritériumok Székelyföld esetében is teljesülnek, ez tehát nem lehet akadály. Az lehet viszont a román politika ellenállása. A politikus biztos benne, hogy ha a katalánokhoz hasonlóan a székelyek is tízezrével vonulnának utcára az autonómiát követelve, hatékonyabban tudnák képviselni érdekeiket. „A néhány napja lezajlott barcelonai demonstrációhoz képest a székelyek törekvése értelmiségi diskurzus. Ez persze lehet célravezető, de ha a múltba tekintünk, eddig nem volt túl hatékony. Annyi bizonyos, hogy a székelyek legnagyobb ellensége a beletörődés. Ha kiállnak igazukért, elérhető az álom.” Ehhez persze a székelyföldi magyar politikai pólusoknak is össze kell fognia, ami Szatmáry Kristóf szerint kevésbé problémás, hiszen a vita sokszor inkább az autonómia hiányából fakad.

Az államtitkár meglátása szerint az autonómia egyetlen hátulütője az lenne, hogy onnantól ténylegesen csak magukra számíthatnának a székelyek, nem fordulhatnának többé a központi hatalomhoz. Az előnyöknek ellenben se szeri, se száma. Amellett, hogy biztosítanák önnön megmaradásukat, kiépíthetnék nemzetközi kapcsolataikat, jóval szorosabbra vonhatnák a köteléket Magyarországgal, és saját bevételekkel bírnának. Szatmáry Izsák Balázshoz hasonlóan biztos benne, hogy a román állam támogatása híján, önálló gazdasági térségként is működőképes lenne a régió. „Székelyföld a történelmi Magyarország határain belül korábban is autonóm, speciális közigazgatási egységként működött. Ha akkor életképes volt, ma is az lenne”.

Román partnerek számára készített vitaanyagot az autonómiáról Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az elöljáró úgy vélte, a témáról csak a magyar közösségen belül folyik párbeszéd, nagy szükség lenne a román közösség képviselőivel is megvitatni, hogy milyen következményekkel járna, ha Székelyföld autonóm státust kapna Románián belül. Elmondta, az autonómiáról szóló román–magyar párbeszéd elindítását szolgálja az a vitaanyag, amelyet elkészített. Sepsiszentgyörgy polgármestere nem látta alkalmasnak a választások előtti időszakot a román–magyar autonómia-párbeszéd elkezdésére, ezért kijelentette: a dokumentumot csak később kívánja vitára bocsátani. „Mi az autonómia-statútumban azt keressük, hogy mi a jó a magyaroknak, ők a statútumban azt keresik, hogy mit veszítenek. Ha ezen a szemléleten nem tudunk változtatni, soha nem lesz előrelépés” – nyilatkozta az MTI-nek Antal Árpád. Példaként azt a román sérelmet hozta fel, hogy a székelyföldi települések önkormányzataiban a román közösség képviselői kiszorultak a vezető tisztségekből. Hozzátette, az autonómia az etnikai arányosság elvének alkalmazásával ezt a helyzetet is rendezhetné. (MTI)