A beszédek végén a résztvevők közfelkiáltással fogadtak el egy petíciót, amelyet el is vittek a román kormányt képviselő prefektúrára. Ebben azt hangsúlyozták, hogy Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását, összhangban van a helyi és az európai törvényekkel, ezért jogos a követelésük az önálló székelyföldi közigazgatási régió létrehozására. A beadványban követelték azt is, hogy a román hatóságok azonnal szüntessék meg a székely jelképek üldözését és a magyarul beszélő emberek zaklatását.
Ahogy a vonuló tömeg elindult a prefektúra felé, a főtéren egy tíz-tizenöt főből álló román ellentüntető csoport bukkant fel. Nem keresték az összetűzést a magyarokkal – ezt a nagyszámú egyenruhás nem is engedte volna –, csak román zászlókat lobogtatva, némán demonstráltak. Amikor megkérdeztem, mi a kifogásuk a székely törekvések ellen, azt válaszolták: Románia az alkotmány első pontja szerint egységes nemzetállam, területe egy és oszthatatlan, így az országban nem lehet semmilyen etnikai alapú autonómia.
