„Nem fogunk lemondani a célról” – az autonómiáért tüntettek

Székelyföld területi autonómiáját, önálló régió megalkotását és a székely jelképek üldözésének azonnali beszüntetését követelték petíciójukban.

Már szombaton komoly rendőri jelenlét volt tapasztalható a székelyföldi településeken, ami vasárnapra csak fokozódott: a Marosvásárhely fele vezető utakon mindenütt egyenruhások ellenőrizték a forgalmat, többször megállítva a Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényre induló buszokat is. A rendezvény kezdete előtt ellentüntetést szerveztek a legnagyobb közösségi oldalon szélsőjobboldali fiatalok a város főterén lévő Avram Iancu-szobor elé, de a megmozdulásra csak a médiamunkások érkeztek meg. (Az eseményeket percről percre követte az mno.hu, olvassa el tudósításunkat!)

Helyi idő szerint délután öt órára a marosvásárhelyi Postaréten, a székely vértanúk emlékműve előtt többezres tömeg gyűlt össze annak ellenére, hogy az eső a nap folyamán többször is eleredt. A szervezők részéről Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke harmincezres tömegről beszélt, és ez akkor komoly túlzásnak tűnt, ám később, amikor az emberek fáklyákkal és gyertyákkal a kezükben elindultak a prefektúra felé, a tömeg hosszú percekig betöltötte a másfél kilométernyi útvonalat.

A rendezvény résztvevőit személyesen köszöntötte Mark Gafarott Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselője, aki arra biztatta a székelyeket, hogy a katalánokhoz hasonlóan ők is legyenek büszkék identitásukra. Luis Durnwalder dél-tiroli kormányzó levelet küldött, amelyben arról írt: az 1948-as első, sikertelen autonómiastatútumuk után 1972-ig kellett várniuk a másodikra, és ennek kapcsán is húsz év telt el, amíg az írást sikerült a gyakorlatba átültetni. Üzenetet küldött a baszk nemzeti párt elnöke is.

Izsák Balázs SZNT-elnök beszédében kifejtette: civil szervezet közel tíz éve küzd a jog és demokrácia eszközével az autonómia törvény általi szavatolásáért. „Nem fogunk sem lemondani a célról, amelyet magunk elé kitűztünk, sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Tanulja meg ország és világ, hogy a székelyek ereje a törhetetlen ragaszkodásban rejlik a szabadsághoz, a hűségben az elődök hagyományaihoz, az egymás iránti szolidaritásban és a szívósságban” – fejtette ki, és mondandóját a tömeg „autonómiát!” felkiáltással nyomatékosította.  A rendezvényre sokan érkeztek székely zászlóval, de a tömegben lehetett látni magyar trikolórt és katalán lobogót is.

A beszédek végén a résztvevők közfelkiáltással fogadtak el egy petíciót, amelyet el is vittek a román kormányt képviselő prefektúrára. Ebben azt hangsúlyozták, hogy Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását, összhangban van a helyi és az európai törvényekkel, ezért jogos a követelésük az önálló székelyföldi közigazgatási régió létrehozására. A beadványban követelték azt is, hogy a román hatóságok azonnal szüntessék meg a székely jelképek üldözését és a magyarul beszélő emberek zaklatását.

Ahogy a vonuló tömeg elindult a prefektúra felé, a főtéren egy tíz-tizenöt főből álló román ellentüntető csoport bukkant fel. Nem keresték az összetűzést a magyarokkal – ezt a nagyszámú egyenruhás nem is engedte volna –, csak román zászlókat lobogtatva, némán demonstráltak. Amikor megkérdeztem, mi a kifogásuk a székely törekvések  ellen, azt válaszolták: Románia az alkotmány első pontja szerint egységes nemzetállam, területe egy és oszthatatlan, így az országban nem lehet semmilyen etnikai alapú autonómia.