– Horvátországnak megalakulása óta kitűzött célja volt az euroatlanti integráció. Beteljesült-e ez a csatlakozással?
– Formailag igen, ez beteljesül július elsején, hiszen a NATO-tagság után most az EU-nak is teljes jogú tagja lesz Horvátország.
– Miért kellett ilyen sokáig várnia Horvátországnak az uniós csatlakozásra? Egyrészt maga a konkrét EU-s eljárás is elhúzódott, másrészt Horvátország ezer szállal kötődik a Nyugat-Európai kultúrkörhöz.
– 1990-ben Habsburg Ottó egy interjúban úgy fogalmazott, hogy Horvátország és Szlovénia gond nélkül csatlakozni fog, Szerbiáról viszont nem volt hajlandó nyilatkozni. Közben olyan eseményekre került sor, amelyekre a nyugati döntéshozók nem számítottak: az akkori belgrádi hatalom és a jugoszláv néphadsereg összefogott, hogy megakadályozza Horvátország békés kiválását, ez pedig véres háborúba torkollott.
Ez persze akadályozta a horvát demokratizálódási folyamatokat is, de nem ez volt a csatlakozási folyamatok fő kerékkötője, belső ellentétek is voltak a nyugati hatalmak között. Gondolok itt például arra, hogy 1995-ben az Egyesült Államok támogatta, míg az EU ellenezte a Horvátországot felszabadító Vihar hadműveletet. Később aztán Franjo Tudjman elnökségét festette le valamiféle sötét rendszernek a nyugati sajtó – hogy ez mit jelent, azt most mi is megtapasztalhatjuk. Tudjman halála után, egy baloldali-liberális koalíció sem tudta felgyorsítani az integrációt, ennek viszont már az az oka, hogy Horvátországnak sokkal keményebb feltételeknek kellett megfelelnie mint akár nekünk, vagy akár románoknak.
Ellendrukkerei is voltak déli szomszédainknak, hiszen Nagy-Britannia 2005-ben azt hangoztatta, hogy Ante Gotovina tábornok háborús bűnös és hogy a horvát kormány rejtegeti. Idővel mindkét vádról kiderült, hogy nem igaz. Brit politikusok később be is vallották, hogy Szerbiával együtt, a 2004-es csatlakozó tömbhöz hasonlóan vegyék fel őket, erre azonban nem volt már lehetőség.
–Mennyire kapcsolódott össze a Gotovina tábornokhoz kapcsolható, szimbolikus ügyekben gyakorolt nyomásgyakorlás burkolt gazdasági követelésekkel?
– A horvát kormánynak egy sor gazdasági kérdésben kellett engednie már rögtön a függetlenné válás után. Amikor kijelölték például a nemzetközi jog alapján a horvát halászati zónát, akkor Olaszország erélyesen fellépett, akkor a horvát kabinetnek kellett meghátrálnia, éppen a csatlakozás miatt. Számos hasonló ügyet lehetne említeni, emiatt nem volt mindeni olyan lelkes az uniós tagság kapcsán.
– Horvátország mindig is különösen büszke volt a szuverenitásra, ehhez képest most egy – úgy néz ki – egyesülő, centralizálódó EU-ba nyertek felvételt. Szül-e ez feszültségeket az országban?
– A népszavazáson az euroszkeptikusok végül is alulmaradtak, de az részvétel az elég eltérő volt. Északnyugat-Horvátországban például meghaladta a részvétel az 50 százalékot, Dalmáciában és Kelet-Szlavóniában viszont már sokkal kevesebben mentek el szavazni. Úgy gondolom, hogy ahogy Magyarországon is, elsősorban az euroszkeptikusok maradtak távol. Ők meglehetősen sok fenntartással kezelik az EU-t, de harcolni azért nem akartak ellene.
– Mennyire erős egyébként az EU-szkepticizmus Horvátországban?
– A horvát közvéleményben, mint azt az előzőekben elmondottam, érezhető az erőteljes szkepticizmus az Európai Unióval szemben. Ugyanakkor nem mindenki gondolkodik így, hiszen például a csatlakozásról szóló népszavazáson mégiscsak az igenek győztek (bár térségünkben az eddig EU-csatlakozásról rendezett referendumok közt Horvátországban volt a legnagyobb a nem szavazatok száma), s éppen ott volt a csatlakozás támogatóinak aránya a legmagasabb, ahol egyben a részvételi arány is meghaladta az 50 százalékot, például Zágrábban, s általában az ország nyugati, északnyugati felében. A baloldali szavazók többsége az uniós csatlakozás mellett volt (s az említett térségben az utóbbi választásokon rendre a baloldal nyert), de az európai integráció szükségessége mellett érveltek a jobbközéphez tartozó pártok is (köztük a korábbi kormánypárt, a HDZ is), s tulajdonképpen az integrációs tárgyalásokat is nagyrészt a HDZ vezette kormányok folytatták le.
Vasárnap éjféltől, Horvátország európai unós csatlakozásától kezdődően átalakul és gyorsabbá válik a két letenyei határátkelőn a ki- és beléptetés rendje, a magyar rendőrök egy része horvát területen fog dolgozni – közölte a nagykanizsai rendőrkapitány vasárnap délelőtt. Molnár József a letenyei közúti határátkelőn tartott sajtótájékoztatón azt mondta: a leginkább érezhető változás az, hogy a vámvizsgálat megszűnése és a rendőrök közös ellenőrzése bevezetésével már nem négyszer, csupán egy alkalommal kell átadniuk az irataikat az utazóknak. Az évente mintegy 2,5 millió utast átléptető két letenyei átkelő közül a közúti esetében a horvát oldalra, Muracsányba (Gorican) költöznek át a magyar rendőrök, az autópálya-átkelőn viszont továbbra is magyar területen folyik majd az átléptetés.
A közvélemény uniópárti része gazdasági előnyöket, életszínvonal növekedést vár, míg a kissé szkeptikusabbak, ha igennel szavaztak, gyakorta inkább azért tették, hogy ily módon Horvátország végképp megszabaduljon az időnként nyugati fővárosokban az elmúlt két évtizedekben fel-felreppentett Jugoszlávia-újjáalakítási kísérletektől. Sokakban, még az igennel szavazók közt is volt egy kis fenntartás, hiszen mégiscsak a régóta áhított és véres háború árán kivívott függetlenség, szuverenitás részleges feladásáról van szó.
– Ivo Josipović köztársasági elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy az EU diktálta kemény feltételek még előnnyel is járhatnak, mert egy élhetőbb országot hozhatnak létre. Így gondolják ezt a horvátok is?
– Ez sok mindentől függ, például, hogy a horvát kormány hogyan fog viszonyulni Brüsszelhez, mennyire vállalja fel a horvát érdekek védelmét például. Vagy mennyire jön létre a centralizált Európa.
– Hogyan állnak a helyiek a tőke szabad áramlásához és a privatizáció erőltetéséhez? Ez mindig komoly próbaétele a csatlakozóknak.
– Gőzerővel megindult Horvátországban a privatizáció és a lakosság ennek körülbelül annyira örül, mint nálunk. Ráadásul a horvát gazdaság továbbra is recesszióban van, és nem igen látszik az alagút vége. A jelenlegi kabinet azzal nyert választást, hogy helyrerakja a gazdaságot, de ennek nyomát sem látni. A fiatalok között is jelentős a munkanélküliség – ahogy a dél-európai államok többségében – és sokan már most sem a szülőföldjükön képzelik el a jövőjüket, ráadásul már most is sokan kint vannak.
A nyugat-balkáni országok uniós csatlakozásának segítésére szólított fel Kövér László szombaton Zágrábban. Angela Merkel német kancellár arról beszélt, hogy még sok feladat vár Horvátországra.
Megszűnik a horvát határon a vámvizsgálat, gyorsabb lesz a személyi okmányok ellenőrzése, olcsóbbá válik a telefonálás és az internetezés, de változatlanok maradnak a bírságok, ha valaki például a közlekedésben szabálysértést követ el.
Az Európai Uniónak érdeke lett volna hamarabb felvenni tagországai közé mind Magyarországot, mind Horvátországot, mert akkor a globális gazdasági válság kialakulásakor sokkal erősebb lett volna pénzügyileg is – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök a horvát közszolgálati tévének (HTV) adott, június 27-én este sugárzott interjújában.
