A szervezők szerint mintegy tízezren tüntettek Erdély és Partium 119 helyszínén július 20-án este a kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére. A szervezők valamennyi helyszínen felolvasták a tüntetés kiáltványát, amely a történelmi régiók visszaállításáért száll síkra. „A Kárpát-medence tündérkertje, Erdély nem Bukarest gyarmata” – áll a szövegben, amely arra figyelmeztet, a Bukarest által kikényszerített régiósításnak nemcsak a magyarok, hanem az erdélyi románok is vesztesei lesznek.
A Mensura Transylvanica politikaelemző központ szerint az, hogy a tízezer résztvevő sok vagy kevés, relatív. Ahhoz képest, hogy milyen fontos ügyről van szó, illetve ahhoz mérten, hogy senkinek sem kellett több száz kilométert utaznia, lehetne nagyobb is. Ahhoz képest viszont, hogy egy igazi nyári nap estéjén, július 20-án nyolc órától, a szabadságolások és a hétvégi grillezések, túrák időszakában hívták tüntetni az embereket, nem annyira rossz arány – tették hozzá. Az MT úgy látja, a megmozdulás részben újat is tudott mondani, hiszen a helyszíneken felolvasott kiáltvány meglehetősen világosan fogalmazza meg az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiát akaró részének álláspontját: Erdély nem gyarmat.
A politikaelemző központ szerint bár a jelszó a magyar kormány IMF-fel és EU-val szembeni „szabadságharcának” jelmondatát (Nem leszünk gyarmat!) idézi, ebben az esetben sokkal helyénvalóbb. Akármilyen közhelyesen hangzik is, Románia amióta csak megszerezte Erdélyt, gyarmatosítóként viselkedik. Előbb csak a hivatalokat, majd a települések lakosságát töltötte fel a Kárpátokon túlról „importált” személyekkel, miközben a térségből befolyó adók jelentős részét Bukarest és a Kárpátokon túli megyék élik fel – olvasható a tanulmányban.
Ezért cserébe Bukarest időről időre abban a „kegyben” részesíti Erdélyt, hogy olyan közigazgatási reformokat kényszerít rá, amelyek sok esetben fittyet hánynak a történelmi, kulturális és földrajzi hagyományokra, tényekre. Ilyen volt az 1968-as megyésítés – melynek során megszüntették a Magyar Autonóm Tartományt –, de még annál is károsabbnak ígérkezik a jelenlegi USL-kormány által tervezett régiósítás, amelyben a Székelyföld szétszabdalását s a székely és a partiumi magyarlakta megyék nagyobb, román tömbbe való beolvasztását tervezik – állapította meg az MT.
Ebben a helyzetben valóban indokolt a „Nem leszünk gyarmat!” jelszó alkalmazása, már csak azért is, mert a bukaresti hatalom a jelek szerint meglehetősen lekezelően bánik az itteniekkel – olvasható a tanulmányban. „Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes – miközben az EMNP-vel szemben az RMDSZ »higgadtságát« dicsérte, amivel bizonyára többet ártott a szövetségnek, mint amennyit használt – amolyan igazi, »felvilágosult« jakobinus gőggel próbálta meg úgy beállítani a helyzetet, mintha Bukarest csak jót akarna a székelyföldieknek, akiknek meg kell érteniük, hogy a legfontosabb közös érdekük a fejlődés.” Az MT úgy látja, a helyiek tudják a lehető legjobban, hogy fejleszteni kell a régiót – csakhogy azt szeretnék, ha Bukarest nem önkényesen, a kormányhivatalok illetékeseinek irodájában kidolgozott, a valósággal köszönő viszonyban sem levő tervek alapján, hanem a helyiek kívánságait és igényeit figyelembe véve akarna fejleszteni. A jelenlegi hatalom célja azonban a jelek szerint egyáltalán nem ez. A decentralizáció jelszavával csak a központosítást növelik, hiszen a tervezett régiókkal csak újabb bürokratikus szintet iktatnának be a megyék és a kormány közé.
A mostani tüntetés a politikaelemző központ szerint abból a szempontból elérte a célját, hogy végre konkrétan, közérthetően megfogalmazta a mozgalom szándékait és jelmondatát. Ez ugyanakkor még távolról sem elég a sikerhez. A tüntetések ideje előbb-utóbb lejár, mivel a kormányok hajlamosak a békés tüntetéseket figyelmen kívül hagyni, és előbb-utóbb az emberek is belefásulnak – írja az MT.
A kilátásba helyezett polgári engedetlenségi mozgalom viszont már ütősebb lehet, amennyiben Bukarest az eddigi arroganciával viszonyul a célokhoz. Csak arra kell odafigyelni, hogy az akciót a lehető legszélesebb magyar összefogással valósítsák meg. Egy ilyen mozgalom ugyanis – amennyiben kellően széles és hatékony – immár a világ figyelmét is ráirányíthatja az erdélyi és partiumi magyarság jogköveteléseire – zárul az elemzés.
