Áttörést hozhat a Székelyek Nagy Menetelése

Jól sikerült akciónak tekinthető az október 27-i Székelyek Nagy Menetelése rendezvény, a román sajtó fanyalog.

Újabb nagyszabású autonómiamegmozduláson van túl az erdélyi magyar közösség: október 27-én lezajlott a nagy székely menetelés, amely Háromszéken, Kökös és Bereck között több tízezer embert vitt ki a közutakra, hogy közösen álljanak ki Székelyföld önrendelkezése mellett.

Az esemény kapcsán érdemes annak – legalábbis Erdély tekintetében értett – újszerűségét kiemelni. Szakított ugyanis azzal a gyakorlattal, hogy a városok utcáira, tereire gyűjtik össze az embereket, és ez mindenképpen pozitívum, hiszen a tüntetések előbb-utóbb óhatatlanul unalmassá, megszokottá, érdektelenné válnak – olvasható a Mensura Transylvanica (MT) erdélyi politikaelemző intézet legfrissebb elemzésében. Egy ilyen, látványos akció azonban alkalmas arra, hogy felrázza az embereket, hogy több polgárt bírjon rá a részvételre, mintha csak egy egyszerű utcai megmozdulásról lenne szó. Arról nem is beszélve, hogy a követelések címzettjei, illetve a román média is nagyobb eséllyel figyel fel rá – ami ezúttal be is igazolódott – tették hozzá.

A Krónika vezércikkírója szerint a menetelés az első olyan autonómia-megmozdulás, amely kitört a  „kimegyünk a térre tüntetni, megmondjuk a magunkét, majd hazamegyünk” unalmas paradigmájából. A megmozdulás átlépte a városok és falvak határait, jelezve, hogy a magyar közösség tagjainak jelentős része egyetért a közös céllal, az önrendelkezéssel.

A Szabadság című kolozsvári napilap szerint a tüntetés elsősorban arra volt jó, hogy aktívan tartsa a romániai magyar szavazóbázis kemény magját, amely egyre jobban morzsolódik. Azt is megjegyezte azonban, hogy nem haladt előrébb a romániai magyarság autonómiaküzdelme a nagy meneteléssel.

A Háromszék című székelyföldi napilap vezércikkírója szerint a nagy menetelés Románia másik arcát mutatta meg, és a menetelés útvonalán autózó románokban is az elismerés érzését váltotta ki. „Székelyföld azt az arcát mutatta meg, amely egységet, erőt sugárzott, amelyet jó volt nézni, és amelyre oly nagy szükség lenne ünnepnapok, autonómia­tüntetések után is” – vélte a cikkíró.

A szintén székelyföldi Hargita népe vezércikkírója szerint elérte a célját a menetelés, mert rámutatott arra, hogy az autonómiatörekvés mögött közakarat áll. Ezt azért tartotta fontosnak, mert szerinte a román társadalom úgy kezeli az autonómiaigényt, „mint a hisztit, ami előjön, lehet kicsit visszaordibálni vagy éppen nyugtatgatni, de hamar lejár, és minden megy a régiben”.

A maszol.ro hírportál egyik véleménycikkében a szerző a magyarországi tüntetésekre utalva ellentmondást lát aközött, hogy „Magyarország a nemzetállamot erősíti, miközben Romániától a nemzetállam lebontását kéri”. A szerző azt is megállapítja, hogy a menetelés visszacsatolásaként az autonómia politikai ellenségei is erősödnek.

Az MT szerint a demonstráció abból a szempontból mindenképpen beteljesítette a hozzá fűzött reményeket, hogy tömegerőt tudott felmutatni, hogy jelezte a bukaresti hatalom felé: az önrendelkezés nem csupán néhány magyar politikus vesszőparipája, hanem az erdélyi és partiumi magyar közösség jelentős részének valós igénye. Emellett azért is fontos, mert az összes, egyébként egymással hadakozó romániai magyar politikai alakulatot fel tudta sorakoztatni az ügy mellett.

„Ezúttal az időpontválasztás is szerencsés volt, nem szorította háttérbe más, a bukaresti sajtó érdeklődésére inkább számon tartott rendezvény, mint 2012-ben a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen Sepsiszentgyörgyön szervezett, Az Igazság Napja nevű tüntetést Traian Basescu államfő kisebbik lányának, Elenának az esküvője, amely minden román médiumban elnyomott, eljelentéktelenített bármilyen más eseményt.” Ennek nyomán a román hírcsatornák kiemelt hírként, a nap eseményeként tálalták a megmozdulást, ami már önmagában eredmény – olvasható az elemzésben.

Más kérdés, hogy a hírtelevíziók jelentős része megpróbálta lejáratni a rendezvényt. Egyrészt azzal, hogy megkísérelték elbagatellizálni azt, mondván, hogy százezres nagyságrend helyett csupán 15 ezer résztvevő volt jelen – ez a tényekkel köszönő viszonyban sem nagyon levő információ amúgy a csendőrségtől származik –, másrészt pedig azáltal, hogy kevés kivétellel jórészt olyan szélsőséges román politikusokat szólaltattak meg, akik kapcsán egyértelműen tudni lehet, hogy a székely menetre használt legenyhébb jellemzésük az „alkotmányellenes”, valamint „az ország egységes nemzetállamisága elleni merénylet” lesz – állapította meg az erdélyi politikaelemző központ.

A nap során legtöbbet szereplő román politikussá ezáltal Bogdan Diaconu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt bukaresti képviselője vált, aki rendszerint semmilyen konkrét politikai vagy gazdasági kérdéshez nem szól hozzá, politikusi tevékenysége gyakorlatilag kizárólag a magyarellenes nyilatkozatokban merül ki – tették hozzá.

A MT szerint a román politikum amúgy a várható módon reagált – Diaconu mellett a másik kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu is azt vizionálta, hogy valakik „enklávét” akarnak az ország közepén létrehozni, az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) vezető politikusa, Anca Boagiu pedig Victor Ponta kormányfő nyakába próbálta varrni a megmozdulást, mondván: a tüntetés annak nyomán jöhetett létre, hogy a miniszterelnök Koszovó elismerésének a lehetőségéről nyilatkozott.

Ezek a reakciók nem meglepőek, hiszen a román pártok körében ma is megszokott gyakorlatnak számít, hogy magyarellenes nyilatkozatokkal próbálnak szimpatizánsokat szerezni maguknak. Ezen nyilatkozatokkal azonban tulajdonképpen még jó szolgálatot is tesznek az önrendelkezés ügyének, hiszen csak még elszántabbá teszik az autonómia követelőit – olvasható az elemzésben.

„Pozitívum azonban, hogy olyan hírcsatorna is akadt, amely megpróbált objektívan tájékoztatni az eseményről, így annak valós céljairól is értesülhettek a román nézők.” Márpedig az ilyen és ehhez hasonló rendezvények legfőbb célja épp ez: hogy a bukaresti politikum mellett a szélesebb román közvélemény is értesüljön a magyarok igényeiről, valamint arról, hogy azok nem sértik egyetlen román nemzetiségű állampolgár érdekeit sem – állapította meg a politikaelemző központ.

Szerintük emellett ugyanakkor fontos célpont a nemzetközi közvélemény is, ezért vélhetően az is pozitív eredményeket hoz, ha az ilyen rendezvények szervezésekor a külföldi sajtó képviselőivel is fölveszik a kapcsolatot. Az önrendelkezés ügyének ugyanis még akkor is segíthet, ha bekerül a nemzetközi köztudatba, ha az Európai Bizottság visszautasította az illetékességét a kisebbségi ügyek uniós szintű rendezését célzó kezdeményezést. Ezáltal ugyanis fölkelthető a nemzetközi közvélemény rokonszenve az ügy iránt, ami megfelelő nyomásgyakorló eszköz lehet mind a bukaresti, mind a brüsszeli illetékesekkel szemben – olvasható az elemzésben.

Mindent összevetve tehát a székely menet alapvetően jól sikerült akciónak tekinthető. Az önrendelkezés szempontjából pozitív hozadékai lehetnek, ha a jövőben megrendezendő autonómiamegmozdulások is hasonló, újszerű és formabontó módon nyilvánulnak meg. Legalább ennyire fontos azonban az is, hogy továbbra is teljes körű, összpárti támogatást élvezzen minden, az autonómiát célzó kezdeményezés – zárul az elemzés.

A liberális kötődésű Adevarulban Lulea Marius Dorin – eltekintve attól, hogy a menetelést a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezte és valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet felkarolta – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szégyenletes kudarcának minősítette, hogy a „hivatalos” számok messze elmaradtak a szervezők várakozásaitól.

A szerző szerint a nacionalista jelszavak nem kendőzhetik el azt, hogy az utóbbi két évtizedben a törvényhozásban és különböző bukaresti kormányzatokban részt vevő RMDSZ nem tudta kiemelni a székelységet a szegénységből, a szövetség vezetői pedig szerinte csak akkor „hangoskodnak” az autonómia-jelszavakkal, amikor ellenzékben vannak, de „nagy csendben vannak”, amikor hozzáférnek a közpénzekhez.

Ugyancsak az Adevarulban Sever Ioan Miu Európa nem létező autonómiái címmel közölt összeállítást a témát kutató újságírók írásaiból, rávilágítva, hogy bár autonómiaügyben nincsenek kötelező érvényű európai szabványok, igenis működnek Európában etnikai alapon szervezett területi autonómiák. Egyebek mellett a dél-tiroli, a katalán, a baszk és a finnországi példát ismertetve a szerző kiemeli, hogy a különböző jogköröket biztosító területi autonómiáknak éppen az a sajátosságuk, hogy egy területre, nem pedig egy etnikai közösségre vonatkoznak, még akkor is, ha határain belül egy bizonyos etnikum többséget alkot.

A jobboldali Romania Liberában Andrei Margaritescu arról írt, hogy a székelyek menetelése jelentős külföldi támogatásban részesült. A szerző szerint 29 autóbusz hozott magyarországi „turistákat” a demonstrációra. A cikkíró tudni véli, hogy a Székelyföldnek autonómiát követelő tüntetés Oroszország támogatását is élvezte, amely szerinte egy erődemonstrációt akart tartani a román hatóságoknak, mivel Romániában hétfőn kezdődnek az amerikai rakétapajzs kiépítésének munkálatai.

Az RMDSZ törvénytervezetet készít Székelyföld területi autonómiájáról – jelentette ki Borbély László RMDSZ-alelnök a Radio France International (RFI) francia rádióállomás román nyelvű adásának a Székelyek nagy menetelésével kapcsolatban adott interjúban. Borbély hangsúlyozta, hogy a vasárnapi nagy menetelés a magyar közösség szolidaritását mutatta meg. Hozzátette, hogy az RMDSZ két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét. „Dél-Tirolban és Finnországban pozitív példák vannak, amelyeket át lehet venni, de mindez a többség politikai akaratától függ” – mondta Borbély.

Romániával és a román nemzettel szembeni ellenséges politikai erődemonstrációnak minősítette a székelyföldi románok nevében fellépő egyik civil szervezet a Székelyek nagy menetelése elnevezésű megmozdulást. A Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fóruma nevű szervezet hétfőn közleményben fejtette ki álláspontját a székelyek vasárnapi tömegmegmozdulásáról. A civil szervezet álláspontja szerint minden felszólalásból kitűnt, hogy a résztvevők nemcsak a központi politikai hatalmat tekintik ellenségnek, hanem „mindent, ami román”, és szerintük az autonómia valódi célja az, hogy a régiót megtisztítsák a románoktól.