Surján László (KDNP), az Európai Parlament alelnöke a beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy a magyar–szlovák viszonylatban ki kell mondani, „ártottunk, elrontottunk, rácsaptunk kinyújtott kezekre, mikor ki, hogyan”. Ez az, amit be kell vallani, és utána lehet ezen túllépni, nem pedig elhallgatni a sérelmeket, és úgy tenni, mintha azok nem lennének, mert ez nem működik – hangsúlyozta.
A Charta XXI Megbékélési Mozgalom és a Füleki Vármúzeum által szervezett, szinkrontolmácsolt programon levetítették Dusan Trancik rendező egyórás, szlovák és magyar tannyelvű gimnáziumokban forgatott Történelemóra című filmjét, amelynek központi kérdése az volt, hogyan viszonyulnak a fiatalok az 1920-as békeszerződéshez.
Több szlovák diák adott hangot annak, hogy a szlovákok számára ez már lezárt dolog, de a magyarok még mindig nagy problémaként élik meg. Magyarországi jobboldali rendezvényekről felhangzott a „Vesszen Trianon!”, míg a Szlovák Nemzeti Párt nagygyűlésén a „Trianont elismerjük”, „Trianon a béke” feliratú transzparenst állították fel a filmben. Dusan Trancik elmondta, a komáromi szlovák gimnáziumba nem engedték be a történelemórára a stábot, mondván, hogy ez politika.
Surján László kitért rá, a filmben a fiatalok kimondták, hogy ezen az egészen túl kell lépni, gazdaságban, kultúrában, és nem határkérdésben kell gondolkodni, mert azt Schengen feloldotta. Az alelnök tragikusnak nevezte ugyanakkor, hogy sorra fogalmazták meg – elsősorban – a szlovák fiatalok, hogy külföldre mennek a jobb megélhetésért. Sok ilyen fiatal van Magyarországon is, de aki gyökerek nélkül él, azt elfújja szél – tette hozzá.
Dusan Kovac, a Szlovák Történelmi Társaság elnöke a diákok és tanárok által használt „mi”, „ők”, „miénk”, „övék” kifejezésekre hívta fel a figyelmet, de pozitívnak nevezte, hogy mindkét oldalon vannak fiatal emberek, akik elítélik az extrém nacionalizmust. Ha megismerjük a nacionalizmust, az lépés annak irányába, hogy megismerjük a történelem menetét és egymást – mondta.
Arról is beszélt, a film főleg arra jó, hogy vitázzanak róla. Ehhez csatlakozott Simon Attila, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének tanszékvezető docense, aki szerint a film példát mutat rá, hogy a történelemtanítás lényege nem feltétlenül valamilyen igazság kimondása, hanem a jó kérdések feltevése. A film véleményeket tesz egymás mellé, kérdéseket tesz fel, elgondolkodtat, és ránk bízza a választ, nem akarja nekünk megmondani, hogy mit gondoljunk Trianonról – tette hozzá.
