Csoda akkor nem történt volna, ha ezt a szobrot felismerhetetlen darabokra zúzzák össze, majd az őrleménnyel behintik a helyét, hogy fű se sarjadjon ott többé. Ám Szlovénia nem Románia, nem Szlovákia és nem Szerbia. Ezen a vidéken komoly hagyományai vannak a kegyeleti kultúrának, s nem igyekeznek végképp eltörölni azokat a helyszíneket és történelmi tényeket, amelyek a „magyar időkhöz” kapcsolhatók.
Így lehetséges az, hogy 2009 februárjában tanulókör alakult a Budanjei Helyi Közösség vezetésével, pusztán azzal a céllal, hogy feltárják annak a kőhalomnak a történetét, amely a festői Vipava folyó völgyében található, annak a térségnek a közelében, amelyet a magyarok csak úgy ismernek: Doberdo. Amikor a tanulókör azzal szembesült, hogy a kőhalom egykor annak a Rostás Pál nevű huszárnak az emlékét őrizte, aki 1813 októberében csaknem hetven napóleoni katonával vette fel a harcot egymaga, majd puskagolyóktól szitává lyuggatva esett el háromnegyed órányi harcot követően, úgy gondolták, ezt az emlékművet újra föl kellene állítani. Jozko Clekovic vezetésével vették föl a harcot a magyar huszár „megmentéséért”, s az ügynek megnyerték a ljubljanai magyar nagykövetséget. Máthé László első beosztott szívvel-lélekkel kapcsolódott be a felújítási folyamatba, majd a magyar civil kurázsi nagyszerű példájaként a Budakeszi Kultúra Alapítvány gyűjtést kezdeményezett Magyarországon. A projekt jelentős részét a szlovén fél finanszírozta, de komoly összeggel járult az ügyhöz a magyar Külügyminisztérium, valamint a Honvédelmi Minisztérium is.
Kétszáz évvel Rostás Pál világraszóló hőstettét követően ma került sor a felújított-újjáépített emlékmű felavatására, amelyen Magyarországot Hende Csaba, Szlovéniát pedig Roman Jakic honvédelmi miniszter képviselte. Jakic kiemelte, hogy a hős szív előtt minden nép csak meghajolni tud. Hende Csaba ünnepi beszédét oldottan nyitotta: büszke huszárjainkra, mondta, akiknek egyetlen elmaradhatatlan „alkatrészük” van, a bajusz, de arra még büszkébb, hogy olyan szomszédunk van, mint Szlovénia. A két népet összeköti a múlt, a jelen szövetsége, így lehet közös jövőt építeni. Büszke arra is, hogy Szlovénia légterének védelmét a jövőben magyar haderő látja el.
A közös történelem előtt tisztelgő szlovének mellett a budakeszi alapítvány és dunántúli szervezetek tagjai is részt vettek az ünnepségen. A kis Vipava-völgyi templom mellett, a Nova Goricába – Goriziába – Görzbe vezető országút szélén álló szobor talapzatán így újra értelmet nyert a felirat: „ROSTÁS PÁLNAK Cs. és Kir. V-ik Huszár Ezred közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-án e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutató, hős elszántsággal egyedül reárohant LX gyalog s VII lovastól környezve Leonidásként óranegyedig az ellenfél bámulatára vívott, míg XXX golyótól érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hasoncímű ezred.”
