Márton Áront Bottoni szerint nem lehetett megtörni, megvesztegetni, megpuhítani, ellentétben protestáns vagy ortodox vezetőkkel, akivel „tudott bánni a hatalom”. Híre odáig elért, hogy még Moszkva levéltárai is tartogatnak nehezen hozzáférhető adatokat a püspökről; a Szovjetunió fővárosában a „reménytelenül legreakciósabb egyházi vezetőként” aposztrofálták.
Márton Áront a hivatalos román történettudomány megrögzött magyar revizionistának látta a legutóbbi évekig, de ahogyan napvilágra kerül egy-egy forrás, módosulni kényszerül a románok korábbi álláspontja, és mivel látják, számos román egyházi vezetővel sorsközössége volt, múlni látszik a homály, és lassan elnyeri méltó helyét az 1938 utáni romániai politikatörténetben. A feladat persze még nincs elvégezve: a román állami egyházügyi iratok jelenleg még csak a hatvanas évekig kutathatóak. Így is tudhatjuk már – és erre a tanulmánykötet, valamint a prédikációkat és körleveleket is tartalmazó forrásgyűjtemény is rávilágít –, milyen fontos láncszem volt Márton Áron a Vatikán felé, két római útja jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Róma is tudja, mi zajlik Romániában a katolikus közösségekkel. Márton Áron meghallgatott tárgyalópartner volt mindenhol.
Az erdélyi magyar katolikusok megtartójának jelenleg is folyik a boldoggá avatási eljárása, ami 1996 óta a római szakaszban van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!