A pünkösdszombati szentmise prédikációjában a Maros-Küküllő kerületi főesperes kijelentette: a boldog élet titka az ige figyelmes hallgatásában, majd az életben történő aprópénzre váltásában ölt testet. Mint fogalmazott, e tekintetben valóban „nagy volt” Szűz Mária, Jézus anyja, akiről a szentírás is megjegyezte, hogy a szavakat szívébe véste, elgondolkodott rajtuk. „Ha valakinek fontos volt életté váltani a szavakat, Isten megszólításait, akkor az valóban a boldogságos Szűzanya volt” – mondta a főesperes.
Mária alakjának fontossága kapcsán kiemelte, hogy a szentírásban sokat nem írnak Jézus anyjáról, de a keresztény hit három legfontosabb mozzanatánál, vagyis Jézus megtestesülésekor, az emberiség megváltásakor, valamint az egyház születésekor egyaránt jelen volt.
A pünkösdkor megalakult jeruzsálemi ősegyházközséggel kapcsolatban kijelentette: meg kell próbálni a mai plébániai közösségeket és a magyar civil szervezeteket is olyan közösségekké formálni, mint az ősegyház, amely megélte Isten szavát, és ez boldoggá, vidámmá, egymásra figyelő és egymást szerető közösségé alakította.
Kiemelte, Isten mindenkit megajándékozott adományokkal azért, hogy ezzel gyarapítsa és szolgálja a közösséget.
„Akkor lennénk mi az ige igazi hallgatói, ha a Somlyó hegyén mindenki szembesülne a képességeivel, és eldöntené a Szűzanyára tekintve, hogy ha valamit birtokol, ettől kedve a közösbe teszi, hogy közösségeink sorsa jó irányba mozduljon el” – mondta Oláh Dénes.
Úgy vélte, hogy a magyar népet, a székely közösségeket is megcélozták azok az arctalan, démoni erők, amelyek szét akarják verni ( ) és ki akarják szolgáltatni a multik kénye-kedvének. Arra buzdította a híveket, hogy magyarságukat és római katolikus hitüket ne válasszák szét. „Ha becsületes emberként, elkötelezett emberként akarunk élni, a kettőt szorosan össze kell kapcsolni, és meg kell élni” – hangoztatta.
Fontosnak nevezte, hogy úgy a nemzeti, mint az egyházi közösségek öntudatra, vagyis „mi tudatra” ébredjenek. Ehhez szerinte Ezékiel prófétához hasonlóan „le kell nyelni” az igét, vagyis teljesen azonosulni kell Isten szavával. Az ébresztő szót ugyanis – magyarázta – azok a lelkipásztorok, világi munkatársak, elkötelezett édesanyák és édesapák fogják kimondani, akik azonosulnak Istennel, és nem tudnak másként élni, mint hogy folyton rá figyelnek.
