Mint fogalmazott: a két éve ültetett almafát is a közösség életképességének jelképeként „éli meg”. A vajdasági magyarság olyan közösség, amelyik „szimbolikákban is gondolkodik, amelyik tiszteli a szimbólumait, és amelyik szimbólumokat teremt a kapaszkodás szándékával” – részletezte. Rávilágított arra, hogy 94 évvel ezelőtt „hányan feküdtek le reményvesztetten, mert nem tudták, holnap mi lesz, és ma mégis itt vagyunk”. Hozzátette: „a gondviselésen túlmenően az egymásba vetett hit és az összekapaszkodás volt az, ami idáig hozott bennünket”.
„Nem volt egyszerű, mert minimum két őrlőkő között voltunk. Egyesek folyamatosan azt akarták, hogy a lojalitásunkat bizonyítva a többség irányába mind több és több gesztust gyakoroljunk, mindinkább feladva önmagunkat. Mások pedig azt mondták, azzal, hogy gesztust gyakorolunk, azt bizonyítjuk: puhányok vagyunk, nemzetárulók vagyunk. És volt a fő csapás, a fő erő, amely megtalálta az egyensúlyt a két véglet között, és ennek a fő erőnek a hatása eredményezi azt, hogy ma itt vagyunk” – hangsúlyozta a legnagyobb délvidéki párt elnöke.
Hozzáfűzte, hogy ez az állapot az utóbbi kilenc évtizedet is végigkísérte, és most is ilyen helyzetben vannak a vajdaságiak. „Ilyen helyzetben kell nekünk egymásra találva szót érteni közösségen belül egymással, ilyen helyzetben kell megértetnünk önmagunkat nemzettársainkkal, és ilyen helyzetben kell megértetni, elfogadtatni célkitűzéseinket az itteni többséggel, amelyikkel együtt élünk” – fogalmazott. Kijelentette: „azon túlmenően, hogy egy fájdalmas napjára emlékezünk nemzeti történelmünknek, ma ünnepelünk is. Valóban ünnepelünk, mert azt gondolom, hogy az, amit ez a közösség az elmúlt több mint kilenc évtizedben lerakott a nemzet asztalára, ahogyan önmagát megtartotta, az igenis feljogosít bennünket arra, hogy ünnepeljünk”.
Az egymásra találás és az összefogás mostani állapota „feljogosít bennünket arra, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe” – magyarázta, mert szerinte a vajdasági magyar közösség képes arra, hogy a felmerülő nehézségekkel megvívjon. „Képesek vagyunk arra, hogy úgy vállaljunk szerepet az ország gondjainak a megoldásában, hogy az a mi esélyeinket, a mi érdekérvényesítési lehetőségünket, tekintélyünket növelje és építse. Képesek vagyunk erre úgy, hogy igazából önmagunkat nem adjuk fel. És képesek vagyunk erre úgy is, hogy ezzel a teljesítménnyel hozzájáruljunk az egységes nemzet felemelkedéséhez és megerősödéséhez” – nyomatékosította.
Kiemelte: a vajdasági magyarság abban érdekelt, hogy a magyar nemzet és Magyarország erős nemzet és erős ország legyen. „Ehhez mi a magunk szerény körülményei között igenis hozzá tudunk és hozzá kívánunk járulni” – zárta szavait Pásztor.
