A szaktárca közleményében rámutatott: a nyugdíjfolyósítónak – amennyiben akár a nyugdíj megállapítására irányuló eljárás, akár a már megállapított nyugellátás folyósítása során kétsége merül fel az igénylő, illetve az ellátásban részesülő magyarországi lakóhelyének fennállásával kapcsolatban – kötelessége kiszűrni a felmerülő visszaéléseket.
A nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek helyszíni ellenőrzést végezhetnek, az igénylőt vagy ellátásban részesülőt nyilatkoztathatják, valamint esetlegesen a külföldi szerv közreműködését kérhetik a lakóhely tisztázása érdekében – jelezték.
Rögzítették: az egyszerűsített honosítási eljárásban magyar állampolgárságot és szigorú szabályoknak megfelelően magyar lakcímkártyát szerzett igénylő részére – az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén – a nyugellátás kérelemre megállapítható. A magyar nyugdíjrendszer nem állampolgársághoz, hanem biztosítási jogosultsághoz kötött – hívták fel a figyelmet.
Kitértek arra is: Magyarországnak két állammal van még hatályban területi elvű egyezménye, az Orosz Föderációval és Ukrajnával, egy 1962-es megállapodás alapján. Az 1963. évi vonatkozó törvény értelmében az érintett országok állampolgárai, akik a másik ország területén tartózkodnak – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a munkajogi rendelkezések, szociális ellátás és a társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében a saját állampolgáraival teljesen azonos elbánásban részesülnek.
Az egyezmény végrehajtásáról szóló rendelet szerint az állandó lakóhely alatt azt a helyet kell érteni, ahol az érintett személy végleges szándékkal és az illetékes hatóságaik hozzájárulásával letelepedett. A nyugellátást annak az országnak az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van. Azaz a magyarországi letelepedett jogállás és az ennek alapján meglévő magyarországi lakóhely fennállása mind a megállapítás, mind a folyósítás időtartama alatt jogosultsági feltétel.
