A politikus a Madéfalván tartott beszédében elmondta, az általa vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság kész biztosítani az emlékmű felújításához szükséges mintegy 17 millió forintot. Potápi Árpád János kijelentette, 251 évvel ezelőtt is az önrendelkezés, az autonómia volt a székelyek legfontosabb politikai célja. Hozzátette, a megmaradás „kerete és garanciája” ma is a székelyek önrendelkezése kell hogy legyen. „Ezért támogatja Magyarország kormánya a székelyek elidegeníthetetlen jogát az autonómiához” – fogalmazott. Megemlítette, személyesen is kötődik a madéfalvi vérengzéshez, hiszen bukovinai székelyek leszármazottja, akik a madéfalvi vérengzés következtében menekültek el szülőföldjükről.
Az államtitkár elmondta, a vérengzés látszólag a székelységnek és az egész magyarságnak az egyik veresége volt, és benne van a székely sors minden keserűsége, de az eseményben benne van az erőszakos elnyomás elleni harc kötelessége is. „Kell hogy lássuk a veszteség mögött a reményt is. A megpróbáltatásokra régóta megvan a válasz: a mindenek ellenére való megmaradás. Jöhetett ellenünk bárki, nem törtünk meg. [ ] Minden veszedelem ellenére élnek még a székelyek, minden történelmi tragédia dacára a magyarság képes volt a megmaradásra” – fogalmazott az államtitkár. A megemlékezők megkoszorúzták az emlékművet, melynek oszlopáról jelenleg hiányzik a restaurálásra elszállított turulmadár.
Az 1764. január 7-ai madéfalvi vérengzés előzménye, hogy Mária Terézia 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdokoltak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. Joseph Siskowich altábornagy utasítására a császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak a Madéfalván gyülekező székelyekre. A támadásnak hivatalos jelentések szerint mintegy kétszáz, más adatok alapján négyszáz áldozata volt, és megtörte a székely ellenállást.
