A Székely Hírmondó értesülései szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség frakciójából csupán Kopacz Levente és Molnár János szavazott azon javaslat ellen, amely 19 ezer lej (1,3 millió forint) támogatást biztosít a vajnafalvi Avram Iancu Gimnáziumnak, hogy szobrot állítson névadójának. A portál által idézett kritikák szerint a városatyák nem magyarhoz méltó magatartást tanúsítottak, és olyan a kicsengése az egésznek, „mintha a zsidók egy Hitler-szobor állítását támogatnák”.
Thiesz János, Kovászna város polgármestere azzal érvelt, hogy „nem kellene mindennel az etnikai ellentétet szítani”, és hangsúlyozta, hogy az iskolának joga van névadójának szobrot állítani, erre pályáztak, így megkaphatják a támogatást. Idén az önkormányzat 60 ezer lejt biztosít kulturális célokra, ebből a legnagyobb tétel a Iancu-szobor támogatása.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Nagyváradon a románok a város alapítójának, Szent Lászlónak a szobrát nem engedik felállítani.
Avram Iancu annak a császárhű román seregnek volt a vezére, amely 1848 októbere és 1849 januárja között magyarok – köztük nők, idősek, csecsemők – ezreit mészárolta le, nemritkán válogatott kegyetlenségekkel, megváltoztatva ezzel Dél-Erdély nemzetiségi összetételét a románok javára.
A meggyilkolt magyaroknak sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a tragédia dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy tíz méter magas obeliszk az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít emléket.
A népirtás elkövetői nemhogy nem kaptak büntetést, hanem – mint nemzeti hősök – közterületeket, településeket, intézményeket neveztek el róluk, szobrokat emeltek nekik Romániában. A Kolozs Megyei Tanács 2013-as határozata alapján a kolozsvári reptér a mészárlások vezérének nevét vette fel.
