A Helytállásért-díj 2012-es kitüntetettje hétfőn, 104 éves korában hunyt el. Az MKP osztozik a család gyászában.
Tamás Ilonka a Magyar Királyság területén született, látta falujának elszakítását, majd 1938-as visszatérését. Életét tette fel arra, hogy magyarságra nevelje a gyermekeket, kirekesztette a kommunista Csehszlovákia. A rendszerváltás után kitüntették, viszont amint felvette a magyar állampolgárságot 2012-ben – százéves korában –, Pozsony azonnal megfosztotta a szlováktól. Tamás Ilonkával készült interjúnkat itt olvashatja.
Tamás Ilonka hamvasztás előtti búcsúztatására csütörtökön, a rimaszombati temető ravatalozójában lesz - tájékoztatta a Felvidék.ma hírportált lánya, Fehérné Tamás Judit.
Szűcs Ilona 1912. május 16-án, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született a Rimaszombathoz (ma Rimavská Sobota, Szlovákia) közeli Várgedén (ma Hodejov). Polgári iskolai évei alatt nagy hatással volt rá egyik tanárnője, aki a magyar nyelvet és irodalmat tanította. A pozsonyi Orsolya rendi apácák tanítónőképző intézetében érettségizett, akkor véglegesült benne a pedagógiai pálya iránti elkötelezettség. A rimaszombati járáshoz tartozó Nagybalogon (Vámosbalogon, ma Velky Bih) tanított, tanítványait a magyar nyelvhez, az anyanyelvhez, a nemzethez, szülőföldhöz, a hithez és a hagyományokhoz való hűségre nevelte. 1937-ben ment férjhez Tamás Aladárhoz, házasságukból két lányuk született.
A második világháború után, 1945 nyarán a magyar kisebbséget kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító Benes-dekrétumok miatt a család tagjai elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonásával, az állami alkalmazásból való elbocsátással járt együtt. Átjöhettek volna Magyarországra, de nem akarták egyedül hagyni idős szüleiket. Férje, hogy el tudja tartani családját, kényszerből „reszlovakizált” (azok a magyarok, akik szlováknak vallották magukat, visszakapták vagyonukat és állampolgári jogaikat).
1955-ben a férfi meghalt. A nő életében ezután újabb megpróbáltatás következett, a felmenőitől örökölt föld miatt (mivel az nagyobb volt négy hektárnál) kuláklistára került, eltiltották a katedrától is. Csak 1958-tól taníthatott újra, 1974-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként tevékeny tagja lett a rimaszombati közéletnek, a csehszlovákiai rendszerváltás után belépett a Magyar Koalíció Pártjába (2012-től Magyar Közösség Pártja, MKP), megalapította a Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kört.