A magyar férfiak 1944-es elhurcolására emlékeztek Kárpátalján

„Meg akartak maradni magyarnak, s ezzel a ma élő nemzedékeknek is példát mutatnak”.

Az emlékünnepségen Megyesy Jenő miniszterelnöki megbízott tolmácsolta Orbán Viktor kormányfő üdvözletét a több mint hetven évvel ezelőtt ezekben a novemberi napokban a sztálini terror áldozatául esett hozzátartozóikra emlékező kárpátaljai magyaroknak. Fontosnak nevezte, hogy az Országgyűlés 2016-ot Gulág-emlékévvé nyilvánította, mert ezáltal – az emlékezés mellett – a fiatal nemzedékek is megérthetik, mi történt a második világháború után. Azért is fontos az emlékezés, hogy többé ne ismétlődhessenek meg az 1944–1945-ben történtek – tette hozzá.

„Az egykori gyűjtőtábor helyén létesített emlékparkban állva, az egykor elhurcoltak reménytelen, kiszolgáltatott helyzetébe belegondolva még annyi évtized után is összeszorul az ember gyomra” – mondta a miniszterelnöki megbízott, rámutatva, hogy milyen sokan voltak azok a hozzátartozók, akiktől valakit örökre vagy akár egy évtizedre elszakítottak. Ehhez járult még az is, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélniük a fájdalmukról az elhurcoltaknak – idézte fel.

Megyesy Jenő kiemelte: csak a cselekvő magatartás, a jó ügyért való küzdelem tarthat fenn egy nemzetet vagy hazát, mert ez a közösségépítés része. Ennek tükrében nagy tett volt a szolyvai emlékpark létrehozása, a kiépítése érdekében az elmúlt 25 évben végzett kemény munka – mondta. „Korunkban is számos kihívással kell szembenéznünk, s biztos, hogy ezzel az elkövetkező generációk is így lesznek. Ezért is kell a szolyvai emlékmű, s nemcsak hogy emlékezzünk, hanem hogy tanulságot is szerezzünk kitartásból, túlélésből, reményből, hogy a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek, azoktól a magyarság megóvható legyen” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője rámutatott: 72 éve, két emberöltővel ezelőtt hurcolták el a kárpátaljai magyar és német férfiakat, és az első emberöltő alatt a kárpátaljai magyaroknak nem volt szabad beszélniük a velük történt tragédiáról. Szerinte annál nagyobb erővel törtek felszínre az emlékek 1989 után, amikor a központi szolyvai emlékhely mellett minden kárpátaljai magyarlakta településen emlékműveket állítottak az 1944 novemberében elhurcolt és elpusztított férfiaknak.

„Mártíroknak nevezzük őket – folytatta –, mert volt választásuk, elmenekülhettek volna szülőföldjükről, vagy megmenekülhettek volna, ha megtagadják nemzetiségüket, vallásukat. De nem tették, mert meg akartak maradni magyarnak, s ezzel a magatartásukkal nekünk, ma élő nemzedékeknek is példát mutatnak, hogy küzdjünk nyelvi, oktatási jogainkért, a szülőföldünkön való megmaradásunkért” – hangsúlyozta. Méltatlannak nevezte, hogy Ukrajna a mai napig nem követte meg, nem rehabilitálta állami szinten az ártatlanul elhurcolt kárpátaljai magyarokat, jóllehet a kárpátaljai magyar parlamenti képviselők mindent megtettek, hogy ez megtörténjen. Emlékeztetett arra, hogy már egy éve az ukrán parlament előtt van a megfelelő határozattervezet, de azt annak ellenére sem tűzték napirendre, hogy Keskeny Ernő kijevi magyar nagykövettel együtt minden követ megmozgattak ennek érdekében.

Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő örvendetesnek nevezte, hogy a mostani évfordulóra a szolyvai emlékparkban külön emléktáblákon örökítették meg azoknak az ártatlanul elpusztított férfiaknak az emlékét, akiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka, Tiszabecs és Milota községekből hurcoltak először Szolyvára, majd onnan a Gulágra a megszálló szovjet hatóságok.

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért támogatta a szolyvai emlékpark fejlesztését és azt, hogy az idei évforduló kapcsán minél többen kereshessék fel a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájának emlékhelyét. Emlékeztetett arra, hogy a 20. században a kárpátaljai magyarság feje fölött ide-oda húzogatták a határokat, miközben a kárpátaljai magyarok törvénytisztelő polgárai voltak minden államnak, amelyben éltek. „S bár különböző jelzőket aggatnak ránk, mi törvénytisztelő állampolgárai vagyunk ennek az országnak (Ukrajnának), s ezek is kívánunk maradni. Emellett azért elvárjuk, hogy a jogainkat, amelyet ennek az országnak az alkotmánya számunkra biztosít, betartsák, hogy anyanyelvünkön beszélhessünk, tanulhassunk, és ezt a nyelvet – büszkén felvállalva – utódainknak is továbbadhassuk” – mutatott rá a politikus.

Az emlékünnepségen ökumenikus szertartás keretében felavatták az emlékpark újabb 60 emléktábláját, amelyekre azoknak a ruszin-ukrán nemzetiségű egykori magyar honvédeknek és zsidó munkaszolgálatosoknak a nevét vésték fel, akiket 1944-ben hurcoltak el a Gulágra a szovjet katonai hatóságok. A fekete márványtáblákon több mint 3900 név olvasható 395 kárpátaljai településről. Ezzel közel tízezerre bővült azoknak az áldozatoknak a száma, akiknek a nevét a szolyvai emlékparkban eddig megörökítették.

A megemlékezés, amelyen közel ezren vettek részt Kárpátaljáról és Magyarországról, koszorúzással és gyertyagyújtással zárult.