A fiatal filmes szerint a kamera leállása után hangzottak el az igazán őszinte mondatok. Főleg Székelyföldön érződött a keserűség a tanárok hangjában, hogy „exportra termelnek” – diákjaik felnőttként jó esetben Kolozsvárra vagy Budapestre mennek, de egyre jellemzőbb, hogy Dániában, Angliában vagy másutt próbálnak szerencsét.
A filmek egyébként sikeresek voltak Erdélyben, a közösségi oldalas megosztásokra százával érkeztek a lájkok a nézőktől. Az epizódonkénti hét-nyolc perc nem volt elég sok mindenre, ezért a másodéves filmes hallgató azt tervezi, hogy a sok kivágott izgalmas mondatból összerak egy nagyobb filmet az anyanyelven tanulás kérdésköréről.
A négy és fél évszázados alma mater, a kolozsvári János Zsigmond Unitárus Kollégium – „Nem csak matekot vagy románt tanulunk, hanem szó szerint emberséget”:
A leghíresebb háromszéki középiskola, a Székely Mikó Kollégium – „innen bármilyen egyetemre bejuthatsz, ha kitartó vagy”:
Egy hányatott sorsú oktatási intézmény, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium:
A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a jókedv és a tudomány kincsesládája:
Székelyföld egyik legrégebbi iskolája, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium. Két lábon járó lexikonok helyett a világban nyitott szemmel járó diákokat nevelnek:
A szórványosodó magyarság szellemi központja, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium. Nem csak tanulni járnak oda:
A nagyváradi polgárság által létrehozott egykori leánynevelde ma a Romániához tartozó terület egyik legnevesebb oktatási intézménye – az Ady Endre Elméleti Líceum:
Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda – ahol megtanítanak kételkedni és kötődni az értékekhez:
Közel négyszáz éve az erdélyi magyar tudomány szolgálatában – Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed:
Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely – a kommunizmus túlélője:
