Összesen tizenegy gyereket írattak be Zoboralja hét magyar iskolájába – hangzik el egy felvidéki magyar hírportálon megtekinthető videóban. A felvételből azt is megtudjuk, hogy ez két gyerekkel több is, mint tavaly. A döbbenetesen hangzó számok mögött nagyon is egyszerű képlet húzódik meg: egyrészt az elvándorlás, másrészt a szülők szlovák iskola melletti döntése. A Nyitra vidéki kis magyar tömböt hatványozottan érinti a szórványosodás jelensége, a folyamat szinte minden, a kérdést jól ismerő kutató és döntéshozó véleménye szerint visszafordíthatatlan. A videóból még kiderül az is, a zoboraljai Gímes általános iskolája a szlovákkal egy intézményben működik, a magyar rész alsó tagozatán mindössze hatan tanulnak. Ide egyetlen magyar iskolakezdő érkezik ősztől. De a magyar igazgatóhelyettes bizakodik, hogy a jövő fényesebb lesz, mert a szomszédos Zséréről, ahol tavaly bezárt az iskola, talán ide járnak majd a gyerekek. Egy másik zoboraljai falu, Kolon iskolájának alsó négy – összevont – osztályában jobb a helyzet, oda tizenhárman járnak, és örvendetes, hogy itt az óvodában is ugyanennyi a létszám.
A mindenkori magyar kormányok nagy utat jártak be kisebbségpolitikában a kilencvenes évek óta. Ma tagadhatatlanul több figyelem és pénz jut a területre, mint akár az első Orbán-kormány idején. De míg a Kárpát-medencei, tömbben élő magyar kisebbségek támogatása és a velük való együttműködés jóval egyszerűbb feladat, kormányzati stratégiát is könnyebb rájuk építeni, a tömbmagyarságtól földrajzilag elkülönülő rengeteg nyelvsziget mindegyike kényes kérdéseket vet fel. A jó hír az, hogy ma már szórványkonferenciák és kutatások számolnak be a többségi nemzetbe ékelődve élő kisközösségek életéről és esélyeiről, és programokkal, pályázatokkal is segítik megmaradásukat. De a jelek szerint a harmadik Fidesz-kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy a megszüntetve megőrzés hegeli elgondolását követve a menthetetlen, a tömbtől elkülönült kisközösségeket nem helyben kell támogatni, hanem bátorítani kell a tömbmagyarsághoz való csatolásukat. Ennek mintapéldája az az intenzív óvoda- és iskolaépítési program, amely az utóbbi években kezdődött Szlovákiában, jellemzően egyházi fenntartású intézményeknél, és kizárólag magyarországi pénzekből. Ez amellett, hogy időlegesen rengeteg embernek és építési vállalkozónak ad munkát, nem válaszolja meg a kérdést, miért kell sok helyen, például Révkomáromban, Gútán, Szepsiben párhuzamos infrastruktúrát kiépíteni az így-úgy, de működő önkormányzati fenntartású magyar iskolák mellett, és főként hosszabb távon hogyan működtethetők ezek a szép, új és részben még csak tervezett intézmények. Az iskolaközpontok közvetlen kihívást jelentenek a szórványtelepülések oktatóinak és iskoláinak, mivel jelentős ingázást indítanak el. A kiüresedő állami iskolákból nyilvánvalóan legtöbben a modern intézmény felé terelnék gyermeküket.
Mindezek ellenére a friss általános iskolai, helyi szóhasználatban alapiskolai beiratkozási statisztikák még nem is mutatnak annyira rossz képet. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének összesítése szerint idén tavasszal Szlovákia 254 magyar alapiskolájába 3505 gyereket írattak, tavaly csak 3402-t. A felvidéki iskolai beiratkozási programot 2004 óta működtető Rákóczi Szövetség főtitkára, Csáky Csongor a számokról szólva lapunknak elmondta, 2010-től figyelték meg, hogy kedvező folyamatok indultak el, először stagnálás, majd szerény emelkedés volt tapasztalható a magyar ajkú beiratkozók számában. Kimutatásaik szerint hat-hét évvel ezelőtt a szlovákiai magyar családok 20 százaléka adta szlovák általános iskolába gyermekét, ma már csak 13-15 százaléknyian.
