A katalán függetlenségi törekvéseket, azok jogszerűségét figyelve Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke nyílt levelet fogalmazott meg Carles Puigdemont-nak, melyben megdöbbenésének adott hangot, mondván, az SZNT nem érti, miért kezdeményezett büntetőeljárást a spanyol kormány Puigdemont és több katalán vezető ellen. Azzal érvel, hogy a megvádoltak csupán az erkölcsi követelmény mentén cselekedtek, amelyről a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának bevezetőjében az olvasható: „az egyénnek kötelességei vannak más egyének és a közösség iránt, amelyhez tartozik, és törekedni köteles az egyezségokmányban elismert jogok előmozdítására és tiszteletben tartására”. A katalán kormánnyal ellentétben Európa számos politikusa megfeledkezik arról, hogy nekik is kötelességeik vannak akár az érintettek iránt is. A Székely Nemzeti Tanács elnöke az Egyezségokmány első cikkelyének három pontját idézi:
„1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.
2. Céljai elérése érdekében minden nép – a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával – szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.
3. Az Egyezségokmányban részes államok, ideértve azokat is, amelyek önkormányzat nélküli, illetőleg gyámsági területek igazgatásáért felelősek, előmozdítják a népek önrendelkezési jogának megvalósítását, s ezt a jogot az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezéseivel összhangban tiszteletben tartják.”
Mint írja: „Megfélemlített, túszként viselkedő közösségek vezetői igyekszenek megnyugtatni a felettük uralkodó, gyakran jogsértő többség hatalmi intézményeit, hogy saját törekvéseik nem azonosak a katalánokéval.” Ezzel szemben a székelyeket békés politikai harcra bátorítja a katalán példa, mellyel a román alkotmányos keretek átalakítását célozzák, hiszen esetükben is kollektív akarat, hogy a belső önrendelkezés megfelelő regionális kereteket kapjon.
