Száztíz évvel ezelőtt, 1907. december 19-én hatalmas robbanás rázta meg a Pittsburghtől mintegy 50 kilométerre fekvő Darr-bányát. A katasztrófában legalább 325 bányász veszett oda – köztük 131 magyar. A szénbánya egykori bejáratát már rég benőtte az erdő, de a tragédia emléke máig él, a pittsburghi magyarok a centenáriumon és idén is megemlékeztek szerencsétlenül járt honfitársaikról.
Hogy pontosan mi történt a végzetes napon, még most sem lehet tudni. Várdy Béla a Hitel című lapban 2008-ban próbálta felfejteni az események hátterét. Mint írja, a köztudatban a bánya tulajdonosának hivatalos közleménye terjedt el, amely szerint az egyik veszélyes gázzal telt részt kordonnal választották el, amit az egyik bányász figyelmen kívül hagyott, így lámpásának lángja idézte elő a robbanást. A szerző szerint ez azonban csak a bányatársaság jól kigondolt propagandája volt, a szerencsétlenségért valójában ők voltak a felelősek, amit bizonyít az is, hogy néhány nappal korábban az amerikai főellenőr és tűzoltóparancsnok is lemondott, mert semmibe vették figyelmeztetéseiket. Akárhogyan is, az áldozatok hozzátartozói tudták, hogy esélyük sem lenne a befolyásos és gazdag bányatársaság ellen, így végül felelősségre sosem vontak senkit. A Darr-bánya tragédiája 130 özvegyet, több mint 300 árvát és 112 eltartandó személyt, többnyire idős szülőt hagyott maga után. Kártérítést mégsem igen akartak adni nekik, legfeljebb a temetési költségeket fizették ki.
A rettenetes balesetet csupán két magyar élte túl, így az egész bányatelepen csupán két magyar férfi maradt. Még a fiatal fiúk is odavesztek, a bányákban ugyanis bevett gyakorlat volt, hogy 14-15 éves gyermekeket dolgoztattak. Sőt a Hitel cikke szerint még 10-12 évesek holttestét is megtalálták, akik apjuk vagy bátyjuk dögcédulájával mentek a tárnákba, persze a bányásztársaság tudomásával.
Annak ellenére, hogy a bányászélet rengeteg munkával és veszéllyel, és még csak nem is túl jó fizetéssel járt, rengeteg magyar dolgozott az Egyesült Államok keleti és úgynevezett középnyugati részének bányáiban. Első hullámban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után, majd a másodikban 1956-ot követően százezres nagyságrendben vándoroltak ki, gyakran csak a gyors meggazdagodás és hazatérés reményével. Pittsburghben még külön magyar negyed is volt, Hazelwoodot sokáig Little Hungarynek, azaz Kis Magyarországnak becézték. A magyar közösség még most is jelentős, a térségben nagyjából 43 ezresre becsülik a magyar felmenőkkel rendelkezők számát, sokuk pedig még a nyelvet is beszéli.
