Ukrán oktatási törvény: júliusig emelheti a tétet a magyar kormány

Újabb NATO–Ukrajna-találkozókat vétózhat meg a kormány, ha nem módosítják az oktatási nyelvekről szóló törvényt.

A decemberre tervezett NATO–Ukrajna védelmi miniszteri találkozó után további hasonló csúcstalálkozókat vétózhat meg jövőre a magyar kormány, ha Kijevben nem módosítják az oktatásban használt kisebbségi nyelvekről szóló törvényt (vagy ahogy a magyarban kissé tévesen elterjedt: a nyelvtörvényt) – mondta a Magyar Nemzetnek egy kormányzati illetékes. Mint ismeretes, a magyar kormány azután jelentette be, hogy „blokkolja Ukrajna európai integrációs törekvéseit”, hogy az ukrán parlament, a rada olyan jogszabályt fogadott el, amelyik kimondja: az általános iskola ötödik osztályától kezdve bizonyos tárgyakat a nemzetiségi kisebbségek oktatási intézményeiben is ukránul kell tanítani. Hogy melyeket és milyen óraszámban, arra a jogszabály nem tér ki, azt a törvény végrehajtási rendeletében határozná meg az ukrán oktatási minisztérium.

Az október elején elfogadott jogszabály ellen a magyar kormány rögtön tiltakozott; Budapesten a kisebbségi nyelvoktatás felszámolásáról beszélnek, míg az ukrán kormány arra hivatkozik, nem megengedhető, hogy az országban élő nemzetiségi kisebbségek tagjainak jelentős része egyáltalán nem vagy alig beszéli az államnyelvet.

Az ügyből rögtön nagypolitikai csatározás lett, a magyar kormány egyenesen „hátbatámadásról” beszélt azok után, hogy korábban kétségtelenül Budapest volt az ukrán európai integrációs törekvések egyik legfőbb támogatója; nem kis részben például a kitartó magyar lobbizásnak volt köszönhető, hogy az EU az idén eltörölte a vízumkényszert az ukrán állampolgárokkal szemben. Kijevben ugyanakkor azt állítják, a törvény nem veszélyezteti a kisebbségi nyelvhasználatot, ráadásul az ukrán kormány a többi érintett féllel (elsősorban Lengyelországgal és Romániával) már megállapodott, és egy ilyen egyezségre nyitott Magyarországgal is.

A Velencei Bizottság állásfoglalása nagyrészt a magyar szempontokat támasztotta alá, amikor több ponton is módosításra szólította fel az ukránokat, miközben mindenki tudja, hogy a jogszabály elsősorban az Ukrajnában élő oroszokra irányul. (Az is tény, hogy bár Budapesten „váratlan, meglepetésszerű lépésről” beszélnek, Ukrajna már hónapokkal a törvénytervezet elfogadása előtt jelezte a magyar félnek is, hogy mire készül, de részünkről kifogás csak a jogszabály elfogadása után érkezett.)

Ezek után jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter októberben, hogy megvétóztuk a decemberre tervezett NATO–Ukrajna védelmi miniszteri találkozót, amelyre valóban nem került sor. (Az ukránok helyett Grúzia kapott meghívót.) A már idézett kormányzati illetékes szerint a magyar fél álláspontja nem változott, továbbra is vétózni fogunk, amíg Kijevben nem módosítanak. Ez akár már az év elején megtörténhet, ugyanis információink szerint februárra tervbe vettek egy újabb csúcstalálkozót a katonai szövetség és Ukrajna védelmi miniszterei között. Mint informátorunk elmondta, tavasszal ezenkívül még legalább egy NATO–Ukrajna külügyminiszteri csúcsot is terveztek, és a jelenlegi menetrend szerint július 11–12-én Brüsszelben tartandó NATO-közgyűlésre is tervezik meghívni Ukrajnát. „Jelenleg az a magyar pozíció, hogy ha kell, elmegyünk a falig is, és júliusban is vétózunk” – mondta informátorunk. Ezt egyébként viszonylag egyszerűen meg lehet tenni, a NATO előzetes döntéshozatali mechanizmusa ugyanis azon alapul, hogy a tagállamok informálisan megállapodnak az egyes ülések helyében, idejében és napirendjében, pontosabban mindig van néhány tagállam, amely ezeket kezdeményezi, majd az információkat köröztetik a többiek között, és általában csak azok szólnak, akiknek kifogásuk, módosítási javaslatuk van, minden más esetben a „hallgatás beleegyezés” elve érvényesül. „Csendtörésnek” nevezik, ha valaki valamiben nem ért egyet, eddig jellemzően Görög- és Törökország folyamodott ehhez az eszközhöz szintén jellemzően olyan ügyekben, amelyek a másiknak fontosak voltak.

Most mi voltunk-vagyunk a „csendtörők”, és ez érezhetően nem kis elégedetlenséget szült már. Éppen lapunk írta meg, hogy tizenegy tagállam közös levélben kifogásolta december elején a NATO–Ukrajna-csúcs blokkolását és azt, hogy politikai ügyet emel a katonai szövetség napirendjére a magyar kormány. A levéllel kapcsolatban informátorunk azt mondta, a magyar kormány természetesen nem örült neki, de tudja, hogy a kezdeményezés a német külügyminisztériumé volt, ezért „tőlük nem is vártak mást”, viszont a kormányban fontosnak tartják, hogy az Egyesült Államok, valamint a V4 többi tagja nem volt az aláírók között.

Forrásunk szerint ugyanakkor bár hivatalosan a „törvény teljes visszavonását” követeli a kormány, kompromisszumként elfogadható lenne nekünk az is, ha módosítanák valamilyen formában, így az nem vonatkozna a magyar kisebbségre. „Mondjuk belefoglalhatnák, hogy az európai uniós nyelvekre nem vonatkozik a korlátozás, így ha az ukránok az oroszok nyelvhasználatát akarják korlátozni, akkor így is megtehetnék” – hangzott a kissé cinikus érvelés. „Ügyes, de aligha lenne elfogadható az EU-ban” – ez viszont már egy másik érintett ország diplomatájának a reakciója volt, szerinte ha a Velencei Bizottság már a mostani törvényt is részben diszkriminatívnak tartja, egy „dupla csavaros diszkriminációt” aligha fogadna el.

Jelenleg tehát ez a helyzet, csak annyi biztos, hogy amint egyre közelebb lesz a júliusi NATO-közgyűlés időpontja, úgy nő majd a politikai nyomás Magyarországon és Ukrajnán is, hogy megoldást találjon az ügyben.