A gimnázium alapítója Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetes volt 1593-ban.
A XVI. század végén a gimnázium beszüntette tevékenységét, és csak a jezsuiták újbóli visszaköltöztetésével, 1651-től szerveződött újjá.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után egyike lett az erdélyi római katolikusok magyar nyelvű főgimnáziumainak. Az intézmény 1892-től új iskolaépülettel gyarapodott, amely ma kollégiumként működik a vidéki tanulók számára.
Az 1918. évi román megszállás után, amelyet a trianoni békeszerződés szentesített, a kisebbségi sorba jutott erdélyi magyarság és az anyagi tulajdonaitól megfosztott egyház csak nagy anyagi áldozatok árán tudta fenntartani az iskolát.
Az 1948-as államosítást a tanárok, a diákok és a szülők nagy felháborodással fogadták. Ettől kezdve az oktatás a kommunista állam által megszabott tantervek alapján történt, az iskola elszakadt az egyháztól. Ebben az időszakban többször változott az iskola jellege, többnyire vegyes tannyelvű (román, magyar) elméleti középiskolaként (líceum) működött, majd 1984-től szakközépiskola („szaklíceum”) lett.
Az 1989 decemberében bekövetkezett változások után az iskola a szülők, tanárok és diákok határozata értelmében magyar tannyelvű elméleti középiskola lett.
1990 tavaszán iskolai népszavazás döntött arról, hogy az intézmény egyik jeles véndiákjának, Tamási Áronnak a nevét vegye fel. Zászlót és jelvényt is terveztek ebből az alkalomból, az iskolazászlón Tamási Áronnak a mindenkori diákokhoz szóló üzenete olvasható: „Rátok bízom az itt maradó kincseket”.
