Hosszú még az út a Minority SafePack sikeréig

A kisebbségvédelmet először lepattintotta magáról az Európai Bizottság. Most majd nem fogja.

A Minority SafePack nyolc évre visszatekintő történetében ez az első vitathatatlanul sikeres mérföldkő. A kezdeményezést ugyanis első körben elutasította az Európai Bizottság, azzal érvelve, hogy a kisebbségvédelem nem tartozik hatáskörébe, tehát jogszabály-módosítást sem tudna kezdeményezni az ügyben. De még tavaly sem tűnt úgy, hogy révbe érne a dolog, mert akkor meg Románia alkotmányára hivatkozva megtámadta a beadványt az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Beavatkozó félként Szlovákia is belépett a perbe. Az uniós bíróság végül megsemmisítette az Európai Bizottság elutasítását, így nyílhatott meg az út a SafePack előtt.

A 2007-es lisszaboni szerződés megalkotása óta létező polgári kezdeményezést eleinte nem sokra tartották. Akkor a köztudatban mint felesleges uniós érdekérvényesítő eszköz létezett,

sokan tartották úgy, hogy nincs is olyan ügy, ami mellett elegendő ember egységesen kiállna a tagállamok negyedében, ráadásul meglehetősen szűk időintervallum alatt.

Igaz, akkoriban még nem volt annyira meghatározó a szerepük a véleményformálásban és a nyilvánosságban az internetes közösségi felületeknek. Valójában ezek berobbanásával jött el az ideje a polgári kezdeményezésnek. Ma közel tucatnyi akció fut, az Európai Bizottság honlapján többek között olyan, kissé homályos célú kampányokról is lehet olvasni, mint „Több Európát”,  „Egy közülünk”, „Állítsuk meg a szélsőségességet”. A legutóbbi sikeres akció egyébként a glifozát gyomirtó szer betiltásáért zajlott 2017-ben, így az uniónak törvénymódosítást kell kezdeményeznie az ügyben. Az persze más kérdés, hogy az aláírók az azonnali betiltás mellett kampányoltak. Szintén furcsa színben tűnhet fel ez az uniós eszköz, ha azt vesszük, hogy az Európai Tanács pont az aláírások leadása után egy hónappal határozta el, hogy a glifozát használatát még 2022-ig engedélyezi.