Ha meg először Délnyugat-Csehország a célpont, másként nem is érdemes. Márpedig Cesky Krumlov és a Sumava régió kihagyhatatlan egy rendes cseh turnéból, közkedvelt turistaövezet ide vagy oda, különben is manapság már nincsenek felfedezésre váró helyek, mindent meg kell osztani másokkal. Krumlovot például főként a japánokkal, akik már valamivel többen vannak, mint a bennszülöttek, kivéve az óvárosi populációt, ők ugyanis belőlük élnek. Egymás hegyén-hátán a hotelek és motelek, vendéglők és kocsmák, ajándékboltok és különféle árusok, de mindez megbocsátható, hiszen egyetlen lépéssel mégis ötszáz évet húzunk ki a múltból. Krumlov egyszerűen elragadó és kész.
Fotó: Hegyi Zoltán
Valamint megunhatatlan. Ha eltelnék a középkorral, a reneszánsszal és a barokkal, irány a Fotoatelier Seidel, az egyetlen art deco épületben. Az meg szavak nélkül elmeséli a fotográfia kezdetének romantikus történetét két generáción keresztül, és hogy miként dübörgött a fotóbiznisz a cseh–német–osztrák határon a tizenkilencedik század végén, és a huszadik első felében. Legyen áldott Josef és Frantisek Seidel emlékezete, és mind a mesés férfiaké kurblival és magnéziummal, éljen a cseh ipar!
Krumlov amúgy is csupa fotó, exponálás, villanás, pillanatmegállítás, megörökítés, elraktározás. Saudeknek külön galériája van, egészen jó képeslapokhoz is hozzá lehet jutni, a japcsik pedig még a fényképezőgépüket is lefényképezik a telefonjukkal. Aranyosak, csak nincs idejük az időben. Nem látják a srácot, aki elveszítette az egyik lábát, és egy elektromos rolleren rongyol bele a múltba.
Az Egon Schiele Múzeum kihagyhatatlan, sokadszorra is. Maga az épület szép példája annak, hogyan harmonizálhat régi és új, mögötte a folyóparton galériák, kocsmák a szépen lepusztult házakban, a fiatal képzőművészek láthatóan jól is érzik magukat. Akar a franc innen máshová menni. Schiele nem volt egy vidám arc, de a krumlovi korszaka kimondottan szerethető a mániás depresszió leszálló ágán túl is. Tobzódik a színekben, elkapta őt is a város, de ez kölcsönös. Állandó kiállítás őrzi az egymásra találás emlékét. Az időszakiak közül most éppen a Bata Múzeum gyűjteményének egy vékony szeletkéje a legizgalmasabb. Cipők persze. A torontói múzeumban 12 500 skárpi látható (a család lelépett a komancsok elől), de ez a néhány pár is felettébb izgalmas, a tizenhatodik századtól Grace Jones és Elton John választásáig. És kiderül az is, hogy Angliában már a tizenkilencedik században is éltek punkok, amennyiben a lábbelikből indulunk ki. Nyilván a divat is örök körforgás, akár a történelem.
Cesky Krumlov kissé hajlik a misztikumra is, ez jól érzékelhető a helyek névválasztásából is. Merlin, Abraka, Alchemy, különféle boszorkányok, varázslók delejeznek a cégérekről. És természetesen itt is tetten érhető a cseh nép különös vonzódása a bábok iránt. Viszont Krtek plüssben rohadt drága, Bob és Bobek meg nincs is.
Nemsokára Jihlava jön, ahol nincsenek japánok és turista is alig. Bánhatják.
