A globalizáció és a bankterror jó a gazdagoknak és szar a szegényeknek. Aki fellázad, retorzióra számíthat. De nincs más esély, a birkákat levágják. Hogy a WikiLeaks alapítójára prostikat eresztettek, az ugyan véleményes, mint egy tizenegyes, de az egésznek tagadhatatlanul van egy kis titkosszolgálati stichje még azoknak is, akik nincsenek oda az összeesküvés-elméletekért. Hogy a témánál maradjunk, előjáték egy amerikai perhez. Assange, korunk Ziggy Stardustja, ikonikus figura. Lehorgonyozva egy kicsit David Bowie-nál, mindenki hőse, a szabad információáramlás harcosa, akinek elege lett abból, hogy a hátunk mögött szórakoznak, titkosítanak, minősítenek le és fel. Ráadásul a mi pénzünkből, ami szintén pikáns. Assange demokrata, az üldözői nem azok, csak beszélnek a nyitott társadalomról, zárt ajtók mögött.
Az Anonymous közben nyílt támadást intézett többek között a New York-i tőzsde honlapja, a Los Zetas nevű mexikói drogkartell, a Siemens egyik számítógépes biztonsági programja és ausztrál kormányzati portálok ellen. A névtelen programozók csoportja támogatja a Foglald el a Wall Streetet! Mozgalmat és Julian Assange-t, ezért aztán rámásztak az összevissza hazudozó Fox hírtelevízió portáljára, valamint a brit hatóságok internetes infrastruktúrájára és feltörték a Bank of America belső levelezőrendszerét, rávilágítva ezzel a társaságon belüli korrupcióra és csalások sorozatára. Közben pihenésképpen lecsaptak egy pedofilhálózatra. Az Amerikai Belbiztonsági Hivatal tanulmánya szerint az Anonymous főbb célpontjai az olaj- és földgázvezetékek, vízhálózati rendszerek és vegyi üzemek lehetnek. Az Egyesült Államokban eddig még csak körözést tudtak kiadni ellenük, de világszerte több aktivistát már le is tartóztattak. Az, hogy Kína belenyúl az internetbe és kibertámadásokat indítanak, nem számít. Kínát nem lehet letartóztatni.
Görögország is harcban áll. Lesül az arcomról a bőr, amikor honfitársaimtól is azt hallom, hogy a görögök lusták. Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a nyolcvanas évek elején a magyarországi kommunista suttogó propaganda azt terjesztette, hogy a lengyelek nem akarnak dógozni, azér’ sztrájkolnak. A görögöknek egyszerűen elegük lett a saját széthúzó, korrupt politikusaikból, a modern rabszolgatartásból és abból, hogy pökhendi külföldiek mondják meg, hogy mikor lehet szirtakizni. Merkel és az egyre inkább a hatalmi téboly markáns jegyeit mutató Sarkozy a szőnyeg szélére állították Cannes-ban egy független ország miniszterelnökét. Jellemző az is, hogy hol. A puccparádé emblematikus helyszínén, ahonnan a halászok már régen kiszorultak a hegyekbe. A legkevesebb, hogy a görögöket, akik kitalálták a demokrácia intézményét (és ehhez bizony hozzátartozik a népszavazás is, ha tetszik, ha nem) legalább a szimpátiánkról és a szolidaritásunkról biztosítsuk. Már csak azért is, mert elég sokan melóznak már azon, hogy mi legyünk a következők. Mert a magyar is béketűrő birkafajta, kérdés, hogy meddig, a négyszázhúszas gázolajjal és a háromszázas svájci frankkal a nyakában. De ha mi egyszer elkezdünk kolompolni, abból nagy zaj lesz, mint 56-ban. A párhuzam nem véletlen. Az is precedens lett volna, ha győz és a mai külön út is az lenne. Akkor tankok, ma a bankok. Hogy is mondta Kövér László? Az IMF diktátumai mindenhol gazdasági és szociális katasztrófát okoztak. Ne sírj értem, Argentína!
