Először az volt a bűnük, hogy a hitelfelvételük napján a spekulánsok éppen 181 forintra szórakozták a forintot. Az senkit sem érdekelt, hogy másnap már 179 volt. Így jártál, kuss. Aztán az se ugráljon, aki huszonegy miskát vett fel, biztos nem műtétre kellett, hanem a Bahamákra.
Sokan állnak így az út szélén, ahol mégis otthagyták őket. Be lehet velük temetni az árkokat.
Az a néhány ezer forint ezeknek az embereknek azt jelentette volna, hogy pár évig legalább némi közepesen elhasznált levegőhöz jutnak. Amíg például talán el tudták volna adni a szinte eladhatatlan lakásukat, ami egyébként már nem ér annyit, mint AKKOR, és már most KÉTSZER ANNYI a tartozás rajta, mint amennyit felvettek. Közben évek óta csak a kamatot fizetik. Azok a milliók, ha valami gikszer támadna, kirepültek az ablakon. Maffiamódszer, szervezett, legális bűnözés. Ám nyilván jogszerű, a jogállam dicsőségére.
És ha mindez nem lenne elég, hiába szárnyal éppen a forint, ugyanannyi a részlet, mint amikor punnyad, tekintve, hogy a bankok nemes egyszerűséggel megemelték a kamatokat. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a végsőkig kizsigerelt ügyfelekre hárítanák a veszteségeiket.
Még mindig nincs vége, most jön barátunk, a Nemzetközi Valutaalap. Legutóbbi, az eladósodott ingatlantulajdonosok (egy részét) megsegítését célzó magyar programmal kapcsolatos jelentésükben a következő olvasható: A magyar program egyrészt azért nem megfelelő, mert az adósságcsökkentésből eredő összes veszteséget a magyarországi pénzintézeteknek egyedül kellett viselniük.
Szegények.
Vegyünk példának egy tízezres lélekszámú kisvárost, legyen a neve Tapolca. Gyönyörű barokk főtér, virágerdő, Szentháromság-szobor. A téren néhány négyzetméteren belül hat pénzintézet. Nem úgy tűnnek, mint akik éppen menekülőre fognák. Körülöttük viszont üres üzlethelyiségek, kínai és egyeurós bolt. Minimum szimbolikus.
A pofátlan cinizmusnak nincs határa.
Az IMF magyarországi képviselője, Irina Ivascsenko egyébként nem fogadta a magyarországi civilek képviselőit, pedig virágot is vittek neki. A Civil Összefogás Fórum és a Civil Együttműködési Tanács delegációja csak annyit szeretett volna kérdezni illő tisztelettel az ideiglenesen hazánkban állomásozó asszonytól, hogy végül is milyen feltételei vannak a nemzetközi szervezettel kötendő hitelmegállapodásnak, mert hogy ez még mindig nem teljesen világos.
Az viszont tökéletesen világos, hogy ez a helytartó tempó különösen szép megnyilvánulási formája.
Bár lehet, hogy igaza van. Végül is mi közünk van már nekünk ehhez az egészhez?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!