Dr. Burek utazásai

Mindszentkálla–Veszprém–Szarajevó-tengely. Zúzás, utazás, hőség. Filmfesztivál, halálhír, évforduló. Burek, csevap, forró szél és pompás filmek dél-keletről.

Szarajevó csodálatos hely, tele szépséggel, drámával, túlélési ösztönnel, borzalmas emlékekkel és gyönyörű nőkkel és egy posztháborús nemzedékkel. Éppen most van a srebrenicai tömegmészárlás évfordulója. A nyolcezer halott felfoghatatlan. A szerbek azt kérik, emlékezzen már meg a világ az ő háromezrükről is. Háború után számháború.

Az ember egy állat, csak nem olyan szép. Szarajevó a legnyitottabb város, már megint. Az a baj, hogy a legnyitottabb városokban szakad el először a cérna. Lásd még Berlin.

Szarajevóban irdatlan a hőség, éjszaka meg azért nem lehet aludni, mert a hotel mellett van a város legtahóbb helye, a City Lounge. Este nyolctól hajnali háromig olyan decibelen megy a világ legsurmóbb „zenéje”, a teljesen agyatlan, ultraszeletelős techno, hogy Tarlós István annak idején a negyedéért lövette volna a Szigetet. Teljes joggal. Nincs menekvés, ha becsukod az ablakot, kinyiffansz, ha kinyitod, ámokot futsz.

Megérted a yassassinokat, akik egy kis hasistól bepöccentek. Életképesnek tűnő verzió még a jugoszláv kukoricagránát kibiztosítása, de persze elvetve. A negyedik éjszakán azért előjön újra. A City Lounge Szarajevó elibizásodásának első intő jele, ülnek a csávók egymással szemben, próbálnak üvölteni, de minek. Azért csak üvöltenek. A Highlanderben alulkalibrálták a jövőt. Thompson doki ezt így fogalmazta meg Vegasban: Az a hely, ahol a világ összes menő arca tobzódna szombat esténként, ha a nácik nyerték volna meg a háborút. Ez a Hatodik Birodalom. És tényleg. Ezekhez képest a Balaton Sound egy a capella kórustalálkozó.

Emlékszel a galambokra... (Szarajevó nem Krakkó.)

Kimondottan csendes emlék az indulás előtti zúzás Veszprémben, a Sexepil zenekarral. Szép lassan megtöltöttünk egy komplett teret és gyönyörű borokat kaptunk ajándékba a backstage-ben, régi rajongónktól, a polgármester úrtól. Beérett egy nemzedék, vagy mi.

Ötven évvel ezelőtt adta első koncertjét a Rolling Stones. Amikor életemben először és eddig utoljára Londonban jártam, első utam odavezetett, a Marquee klubba. Megnéztem a színpadot és vettem egy pólót és egy rövidgatyát. Azóta mind a kettőt lenyúlták. Előbbit még csak értem, de ki a franc lop rövidnadrágot? Bár egyszer valaki ellopta a kabátom bélését. Csak azt.

Most meg az autómat. Mert ha a parkolótársaság elszállít egy autót, ami jó helyen áll (P tábla alatt), automata nyema, az őrrel le van dumálva, hogy a fesztivál végén fizetek, az lopás, csak éppen állítólag törvényes. Mint a banki uzsora. Egy nap hazavágva, a lopott autók raktárának kinyomozása, taxi a világ végére, hiábavaló fenyegetőzés rendőrséggel, követséggel, két analfabéta ül egy konténerben, a világ egyetlen nyelvén sem beszélnek, gyaníthatóan a sajátjukon sem, akárcsak nálunk. Fizetsz egy valag pénzt, vagy mész haza gyalog. Nemcsak lopás, zsarolás is, és a személyes szabadság durva korlátozása. Nem kell balkánozni, így megy ez mindenütt, amíg hagyjuk, hogy egy darab őrizetlen közterületért pénzt vegyenek el, és/vagy fenyegessenek, végrehajtó bűnözőt küldjenek, fizetésből letiltsanak. Alkotmánybíróság? Éljen Csopak, éljen a szabadság!

Városnézés

Közel a kilencvenhez meghalt Sergio Pininfarina, minden dizájnerek királya. Ferrarival közlekedni persze ultratahóság, érzéketlenség, pökhendiség és provokáció. Láttam már szlovák rendszámút is, Tapolcán. Magyarok voltak és spóroltak egy kicsit. Minél több pénze van valakinek, annál nagyobb szarrágó, respect a kivételnek. De az a karosszéria, Istenem. Sergio utódja fiatalabb öccse, Paolo lesz.

A család, Santino, az a legfontosabb. Csak az olaszok.